Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - Magdaléna Hegerová: A szlovák nyelv nyelvtani minimuma a magyar tanítási nyelvű alapiskola 1-4. osztályában

Személyek, állatok, dolgok tulajdonsá­gai (A nem kategóriájának tudatos hasz­nálata általános esetekben) Aký (-á, -é) je? • Alany — igei állítmány — közvetlen tárgy • Alany — a „mát” igével kifejezett állítmány — tárgy • Alany — igei állítmány — mód-, idő- és helyhatározó 0 Alany — állítmány — jelzővel bő­vített közvetlen tárgy A tanuló a mondatot a kérdésre adott felelet formájában képezi. 2. Az alapvető mondatmo- deliek Kto je to? Co je to? (a tagadás is) Co robí? Со vidíš? Со robil? (Со ste robili?) Ako sa voláš? Koho vidíš? Aký je? Aká je? Aké je? Kde je? Со má? Go máte? Kam dávame veci? Kde máš (veci)? 3. A komplex nyelvtani tan­anyagot tartalmazó té­makörök (a továbbiakban TK) Az iskola1 [az 1 szám azt jelenti, hogy a TK az 1. osztályban is megvolt). Eb­ben a TK-ben a szabályokat nem sa­játítják el a tanulók. A szókincs is­métlése. A TK tanítására a szóbeli kezdőszakasz keretében, az olvasás előtti időszakban kerül sor kinemo- torikus módszerrel. Az ismeretek for­rása a hallgatás és az utánzás. Egyes TK esetében központi, leggyakrab­ban mondatmodellek szerepelnek. A főnév1 új anyag a nominativus, accu­sative és a localis minden esetben pl.: V triede máme lavice, [localis) Na lavici máme knihu [accusative) Uterák mám pri umývadle. A tanulók a főnevek említett eseteit, illetve azok mondatmodell segítségé­vel begyakorolt paradigmáit az ope­ratív alkalmazás szintjén kell elsajá­títaniuk. Meg kell tudniuk különböz­tetni a körülményeket: na lavici, v lavici, pri lavici. A főnév személyét és számát1 a tanuló a következő mondatmodellek segít­ségével sajátítja el: Aká je? Aký je? Aké je (a melléknév segítségével). A náš, naša, naše névmás a követke­ző módon épül a mondatmodellbe: Aká je naša škola? A tanulónak az egyes toldalékokat tudatosan kell megkülönböztetnie, és el kell sajátí­tania a nembeli és számbeli egyez­tetést. A melléknevet1 az egyező szerepében használjuk fel az asszociációk gyor­saságára helyezett hangsúllyal (bie­la krieda, farebná ceruza). Az ige1 csak a jelen idő 1., 2., 3. sze­mély, egyes és többes szám. А Со ro­bíš, Со robí? kérdésre a megfelelő nyelvtani végződéseket az operatív alkalmazás szintjén pontosan és he­lyesen kell felhasználniuk. A cse­lekvés egybeesését a kijelentés pil­lanatával intuitíve kell felfogniuk (čítam, píše). А Со robíš? Со robia? (a szám kategóriája) kérdések meg­különböztetésével a tanulóknak pon­tosan meg kell határozniuk és alkal­mazniuk kell a megfelelő formát. A viszonyokat kijelentő módban fe­jezzük ki. Mivel a főnév esete az igé­től függ (pl.: Po práci idem domov: Pripravujem večeru.), a tanulónak az alapos gyakorlás után meg kell különböztetnie a leggyakoribb elöl­járós és elöljáró nélküli vonzatokat. Végső célunk a szlovák nyelvi rend­szer szabályainak gyakorlati alkalma­zása. Erre szolgál a NyM. A cél eléré­sét a tanuló azon készségei feltételezik, amelyeknek segítségével a begyako­rolt nyelvtani jelenséget a fonetikai a grammatika, a lexika és a stilisztika szabályainak megfelelően alkalmazni tudja a konkrét beszédhelyzetekben. 114

Next

/
Thumbnails
Contents