Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Matlák Jolán: Tapasztalataink a szülőkkel való együttműködés terén
tékelendő pedagógiai siker az az emelkedett hőfok, amely kellene, hogy jellemezze az óvodai ének-zene foglalkozásainkat, amikor a gyermek spontánul, kipirult arccal énekel, táncol, játszik. A legnagyobb pedagógiai élményeim közé tartozik, amikor a gyermek a bábozásnál, a szöveg improvizációja közben egyszerre csak énekelni kezd, persze a maga gyermeki módján. Megfigyeltem, hogy csak a pozitív hős énekel! A negatív figurát, a rókát, farkast, a rossz, gazdag embert stb. a gyermek rendszerint csak beszélteti, sőt eltorzított hangon, morogva szólaltatja meg ...” — írja levelében az egyik óvónő, volt növendékem. Majd beszámol arról, hogy az ellenőrzés során mindezt ugyan látták, de észre sem vették! S ehelyett az ellenőrzést végző személy egy papírlapról (nehezen érthető, gyors beszédmóddal) felolvasta a gyerekeknek az előírt dalok jegyzékét azzal a kérdéssel, hogy „ismeritek-e”. Mire a gyerekek rájöttek volna, miről is van szó — hiszen ők ebben az időben az óvodában játszani szoktak, és ját szani is akartak! — gúnyosan megjegyezte: „Ezt sem ismerik!” S már egy újabb dal címét hadarta a gyerekek felé ...” 3. Az elmondottakból törvényszerűen következik, hogy véleményt mondjunk. Nos, szétvágni a gordiuszi csomót amolyan nagysándori egyetlen kard- csapással, úgy vélem, nem sikerül. Az alapkérdés: az eszköz és a cél viszonya. Ui. az eszköz, tehát ebben az esetben a dalismeret, a szép éneklés, az éneklési kedv és általában a gyermek zenei készségének rendszeres és hozzáértő fejlesztése elképzelhetetlen. Tehát az eszköznek és a célnak minden merev szembeállítása indokolatlan (azaz nem dialektikus). Az ellenőrzésnek az óvónő levelében leírt módja viszont szintén indokolatlan (azaz pedagógiaellenes) és reméljük, hogy „egyedi” ... Ügy véljük, hogy a „minél több dal minél szebb éneklése” elvének három, írásunkban idézett kritériuma, illetve ezek töretlen teljesítése, a hozzáértő és lelkiismeretes óvónői munka az igazi és egyetlen megoldás. Csakis az képes még ezt az érzelmileg rendkívül összebogozott gordiuszi csomót is kioldani. Nem egyetlen kardcsapással, hanem a mindennapok apró, szorgalmas pedagógusi munkájával, a gyermekek okos szeretetével, a szív bölcsességével. Mert „sapientia cordis” nélkül nincs, nem lehet jó óvónői gyakorlat. MÖZS1 FERENC Tapasztalataink a szülőkkel való együttműködés terén A gyermekek nevelése, személyiségük formálása a családban kezdődik, majd a bölcsődében és az óvodában folytatódik. Az óvoda a család nélkül nem képes eredményes munkát végezni, ezért meghatározó szerepet tulajdonítunk a szülőkkel való együttműködésnek. Tudatában vagyunk, hogy a szülőknek meg kell ismerniük az óvoda, az óvónőknek pedig a család értékrend- szerét, hogy nevelési eljárásaikat ösz- sze tudják hangolni. A szülők sokoldalú tájékoztatása érdekében állandó kapcsolatban állunk velük, igyekszünk egyenrangú nevelőtársak lenni. 11
