Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - M. F.: "Hogy szívekbe menjen által a dal…"

lottunk. De vajon szó esik-e arról, hogy iskoláink mennyiben alapozzák meg tanulóink magyar zenei anyanyelvét? Az említett módszertani utasítás (— eltekintve a benne található elírásoktól, hiszen Haydn-t Hajdinra vagy a „viszonyt” viszontra írták sőt a virtuóz triászból kifelejtették Lavottát stb. — ] pedig éppen a zenei anyanyelv megszerettetésének módját és fontosságát fejtegeti, komolyan, szakmai hozzáértéssel. Fő mondandója, hogy segít tudatosítani: a pedagógusokon múlik elsősorban, hogy Vörösmarty szavaival — „a szívekbe menjen által a dal...”

A fentiek érdekében, az újat mondás igénye nélkül, hívjuk fel a tanfelügyelők, igazgatók és természetesen elsősorban a gyakorló pedagógusok figyelmét, hogy

a] a zenei nevelés minden óráját tanítsa az iskolában a zeneszakos. Amennyiben az iskolának nincs zeneszakos pedagógusa, akkor egy, a tantestületben az ének-zenéhez legjobban értő tanítót kell megbízni a tantágy tanításával. Tehát nem szabad a „maradék órák elve” alapján szétaprózni a tantárgyat!

b) az alapiskola használja fel sokoldalúan a helyi zenei élet adta lehetőségeket [koncertek látogatása, konkrét együttműködés a művészeti népiskolával [zene-, stb.) a tanulók zenei kulturáltságának emelése érdekében;

c) az alsó tagozaton vezessék be következetesen a dalolással kezdő és végző tanítást;

d) az iskola igazgatósága, a pedagógusok adjanak alkalmat a tanulóknak arra, hogy maguk állítsanak össze dalcsokrokat, zeneszámokat az emlékünnepségekre stb.;

e) minden alapiskolában adják a tanulók kezébe a Karének [Dal- és kórusgyűjtemény az alapiskola 5—8. osztálya számára SPN, 1983) című kiadványt, s ezt az énekeskönyvet egészítsék ki például Petőfi, Arany, Ady, József Attila megzenésített verseivel, dalaival. Az alapiskola — négy évi használat után adja tanulóinak ajándékba ezt az énekeskönyvet, a magyar daloknak ezt az értékes gyűjteményét.

Reméljük, hogy a csehszlovákiai magyar pedagógusok megértik az alapiskolai zenei nevelés óratervi bővítésének jelentőségét, élnek a nevelés elmélyítése lehetőségével, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy tanítványaikba beleneveljék a magyar zenei anyanyelv szeretetét és igényét.

M. F.

Megjelent

Az idegennyelv-oktatás módszertana iránti fokozott szakmai érdeklődést az utóbbi években nemzetközi viszonylatban több színvonalas metodikai tan-, illetve kézikönyve is demonstrálja.

így például 1981-ben jelent meg A. D. Klimentenkónak és A. A. Miroljubovnak a középiskolai idegennyelv-tanítás elméleti alapjait feltáró munkája, 1982-ben pedig N. I. Géz, M. V. Ljachovickij és munkatársai „A középiskolai idegennyelvoktatás módszertana” című kötetükkel jelentkeztek.

Ezt a hagyományt folytatja I. M. Berman, V. A. Buchbinder, V. M. Plachotnik, L. Pohl és W. H. Strauss [egyébként Magyarországon is kapható) kiadványa, amely a szovjet és az NDK-beli kutatók gyümölcsöző együttműködésének szép bizonyságtétele. A kiadványról recenzió olvasható a Pedagógiai Szemle XXXVIII. évfolyamának 7—8. számában.

107