Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - Ibolyáné Cs. Jolán: A tanulók beszédkultúrájának fejlesztése

nem, kivel kell még többet gyakorol­tatni. A következő lépcsőfok a mondatok­ban történő gyakorlás. Ez lehet egyéni, de az előző feladatok elvégeztetése után már történhet kórusban is. Ki a Tisza vizet issza, vágyik annak szíve vissza. Sok szakács közt sós a leves. Cintányérban, cincsészében cukros csibecomb. Milyen volt hangja selyme, nem tudom már, de tavaszodván, ha sóhajt a rét, úgy érzem, Anna meleg szava szól át egy tavaszból, mely messze, mint az ég. 0. múlni már Cszl hullni már Eresszél! Mint holt avart, Mit jelkavart A rossz szél... A két versrészlet a mássalhangzók ejtése mellett alkalmas a légzéstechni­ka gyakoroltatására is. Ezért egyéni feldolgozása, felolvastatása a célrave­zető. III. A HANGKAPCSOLÖDÁS A hangok egymáshoz való kapcsolá­sakor számos olyan következménnyel kell számolnunk, amely a kiejtésben érezteti hatását. Emeljük ki az „1—j” hangkapcsolatot! A hasonulás tanításakor már volt szó e törvényszerűségről, most csak emlékeztetőül elevenítjük fel egy-egy példa erejéig a tanultakat. 1. Ha „1” végű főnév után birtokos személyrag áll, nem szabad haso­nult alakot ejtenünk: célja [és nem céjja), ideálja 2. Az igekötő 1-je nem hasonul: eljár (nem ej jár) jel jön 3. Nem szabad hasonult alakot ejteni a szóösszetételek esetében sem: daljáték (nem dajjáték) jal javítás 4. Ha 1-végű igéhez j-vel kezdődő tol­dalék járul, akkor a hasonult alakot ejtjük: halljátok (ejtsd: hajjátok) vonuljanak IV. A HANGSÚLY A hangsúly (hangerőtöbblet) a szö­vegösszefüggésből kiemelkedő részek jelölését szolgálja. A hangsúly a mon­datnak mindig arra a részére esik, amelyik az ismerttel szemben az újat tartalmazza, vagy ellentétben áll az előzők (utána következők) valamelyi­kével stb. A szó tehát beszédbeli hely­zete alapján kap (vagy nem kap) hang­súlyt. Hangsúlyosak: a) az ellentétet kifejező szavak: Nem bejött, hanem fczment. Tegnap is volt, ma is lesz. b) a jelsorolás szavai: Komor, mogorva férfiú volt Orbán. Dunának, O/rnak egy a hangja. c) a fokozás: Te a nagyvilágnak Zegnagyobb gyé­mántja ... A folyamatos beszédben a hangsúlyo­zást nem a szófaji hovatartozás dönti el, mégis vannak olyan szófajok, ame­lyek e szempontból meghatározóak. Általában hangsúlyos: a) a kérdő névmás Ki járt itt? ZVfennyibe került ez a ruha? b) a tagadó- és tiltószó Ne nézz, ne nézz vágyaid távolába! Nem én voltam. c) az indulatszó és a határozószó Ö, de gyönyörű! Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán... d) Szinte mindig hangsúlyosabb a még fokozást jelentő szó Még szebben mondd! Még jobban kell dolgozni! 104

Next

/
Thumbnails
Contents