Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-11-01 / 3. szám - Takács Matild: Anyanyelvi nevelés a gyakorlatban / Óvodai nevelés
ÓUODňl OEUELÉS j Anyanyelvi nevelés a gyakorlatban Az óvónő személyiségével hat a gyermekre, ő a minta, az élő példa. Az anyanyelvi nevelést az képes jól végezni, aki maga is jól beszéli anyanyelvét. Nincs olyan óvónő, aki ne tapasztalta volna, hogy a gyermekek mennyire ragaszkodnak ahhoz a fel- nőtthöz, aki vigasztalja őket az óvodába kerülés első napjaiban. Legcélszerűbb tehát az érzelmi kötődést kihasználva nevelni a gyermekeket. A gyermekeknek az érzelmek kifejezését is tanulniuk kell. Ebben az óvónő példája a döntő, hiszen egyetlen mozdulatára is reagálnak. Gyakran nevetve, időnként bosszankodva vettem tudomásul, amikor a gyermekek óvodát játszottak, és az óvónő szerepét játszó kislány arckifejezésével, hanghordozásával, beszédstílusom utánzásával hívta fel figyelmemet egy-egy hibámra. Tudatosult bennem a „visszajátszás“ során, hogy ezt is átveszik a gyerekek. A beszédfejlődés egyik fontos tényezője a zártság oldása, nagyon sok élmény biztosítása. Az átélt események öröme belső késztetést, indíttatást ad a beszédre, a gyermekekben felébred a közlési vágy. Az a tapasztalat, ha a gyermekek közlései mindig érdeklődésre és türelmes meghallgatásra találnak, ez megerősíti bennük a közlési vágyat. Napjainkban egyre inkább jellemzővé válik a „motyogó“, az alig érthető, lusta beszéd, amelynek a rossz artikuláció az oka. A kiscsoportos gyermekek játék közben sokat beszélnek, gyakran érthetetlen szövegeket, szavakat mondogatnak összefüggéstelenül. Igyekezzünk továbbfejleszteni az ezekkel a szavakkal, hangokkal való játszadozásokat. Később mi mondunk egy szót, például azt, hogy kicsi, s ezt a gyerekeknek kell más kifejezéssel helyettesíteniük: apró, pici, parányi stb. A nagycsoportban már egy-egy gyermek találja ki az alapszót is, vagy egy másik játékban a gyermekek azt mondják el, ami a kimondott szóról eszükbe jutott, vagy versből, meséből folytatva idézik az írott szöveget. A nagycsoportosok egész történeteket kerekítenek már. A gyermekek beszédét találós kérdésekkel,''nyelvtörőkkel, ellenpárok, rokon értelmű szavak keresésével is lehet gazdagítani, fejleszteni. Kedvelt játékok a gyermekek körében a kitalálós játékok, a barkochba, a bábozás. Az anyanyelvi neveléshez szorosan kapcsolódik a könyv szeretetére való nevelés. Az irodalom és a könyv elválaszthatatlan egymástól. A gyermekek fogékonyak a szépre, és egy bizonyos idő elteltével maguk is kezdik mondogatni a versidézeteket egy-egy hangulat és élmény érzékeltetésére, megfogalmazására. Weöres Sándor verseit az óvónők jól ismerik és alkalmazzák is. A hazaiak közül többek között Sim- kó Tibor, Tóth Elemér verseit használhatjuk fel munkánk során. Az értékes irodalom kitűnő segítője az anyanyelvi nevelésnek. A bennük rejlő és elénk táruló világ pedig közel áll a gyermekekhez. Nagyon kedvelik az olyan verseket, amelyek tartalma tréfás, derűs. A gyermekek beszédkészségének fejlődését bizonyítja, hogy maguk is szívesen mondogatnak fantáziamesét. Meg kell említeni a beszédhallás 70
