Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-11-01 / 3. szám - Kósa Karola: Négyszemközt

A régi kedves ismerősökkel való váratlan találkozások sajátos hangulatúak, mert vissza nem térő emlékeket idéznek. Ezt éreztem, amikor a kassai (Košice) Schönherz Zoltán Gépipari Szakközépiskolában Dr. Hlavács Mária példás tanítót keresve egy, még az egyetemről ismerős, kedves arcot pillantottam meg. Az arc a régi, csak a név változott. Dr. Hlavács Máriát akkor még Panyko Máriának hívták, s magyar— szlovák szakos hallgató volt a Komenský Egyetemen.

Kérlek, vázold röviden életpályádat.

Bolyi születésű vagyok, szülőfalumban, majd Királyhelmecen tanultam, innen kerültem Bratislavába, az egyetemre. Szerencsés körülmények között jutottam mostani állásomhoz, mert az „ipari“ akkori igazgatója, Schulz György dr. Turczel Lajos tanszékvezetőtől éppen szlovák szakos pedagógust kért. Rám esett a választás. Az iskolában rögtön a „mélyvízbe dobtak“, az első évben osztályfőnök voltam egy 42-es létszámú osztályban, s érettségiztettem is. Azóta, vagyis 1970 szeptember elsejétől tanítok, leszámítva azt az időt, amit két fiam születése után otthon töltöttem.

Magyar—szlovák szakos vagy. Mit jelent műszaki beállítottságú szakközépiskolában nyelveket tanítani?

Nem könnyű. Két-két óra jut magyar és szlovák nyelvre és irodalomra. Ez azt jelenti, hogy az órákon minden percet jól kell kihasználni, megfelelő, racionális időbeosztással kell élni, hogy a tanulók a tananyagból a lehető legtöbbet még az órán sajátítsák el, mert a rengeteg rajzolni- való végtelenül leköti szabadidejüket. Az iskola jellegéből adódóan talán