Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Szeberényiné Z. Judit: Az oktatási-nevelési folyamat korszerűsítésének kérdései / Figyelő
1. a kommunikációs képességek (beszéd, olvasás, írás), amelyek kialakításában nagyon fontos szerepe van az alsó tagozatnak, de az erre irányuló fáradozás eredménye szinte semmivé válik abban az esetben, ha ezeknek a képességeknek a fejlesztését a felső tagozat és a középfokú oktatás elhanyagolja; 2. a kognitív képességek, amelyekhez négy képességcsoport tartozik. Az első az információk felfogása (mind a képi, a szemléltetés, mind a szavakkal kifejezett benyomások felfogása). A második az információk megértése. Nemegyszer azt hisszük, hogy a tanuló érti azt, amit hallott vagy olvasott, pedig ezeket csupán felfogta. A harmadik az információk tárolása, az emlékezés. A negyedik képességcsoport a gondolkodás körébe tartozik; 3. a cselekvés képességei. Az előbb ismertetett kognitív képességek lehetővé teszik, hogy az ember felfogja, megértse és tárolja, gondolkodása segítségével feldolgozza a benyomásokat. A cselekvést viszont az jellemzi, hogy felhasználásával az ember képes a viszonyát környezetéhez módosítani. Ilyen képesség a mozgás, a döntés, az időbecslés, az akadályok elhárítása, a teljesítményre törekvés és végső soron az alkotás. A cselekvési képességek iskolai fejlesztése terén még igen sok a pótolnivaló. A tanulók személyiségfejlesztése nem valósítható meg ismeretek nélkül. A múltban gyakrabban, a jelenben kevésbé tapasztalható a pusztán ismeretelsajátításra való törekvés. Tulajdonképpen még ebben az esetben is van személyiségfejlesztés, ez azonban rendkívül egyoldalú és káros. Ilyen esetben kialakul ugyanis a reproduktív, konformista, bürokrata személyiség, amely a kis és nagy ügyek fejlesztésének gátjává válik. Az intenzív variációs tanítás eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy az intenzív dolgoztatás — a közhiedelemmel ellentétben — nemcsak hogy a tanulóknak nem okoz túlterhelést, hanem ez az eljárás terhelésüket éppen csökkenti azzal, hogy látják munkájuk értelmét, napról napra tapasztalatokat szerezhetnek fejlődésükről, és sikerélményeik mellett igen nagy fejlődést élnek át a kudarcok elviselésével, a kudarctűréssel kapcsolatban. A tanulóknak minden órán módjuk van az elkövetett hibák jellegéről és okairól információkat kapni, és módjuk van arra is, hogy megfelelő gyakorlatot szerezzenek hibáik kiküszöbölésében. A hibák eredményes javítása tekintetében megszívlelendők a kiváló magyar matematikus, Веке Manó szavai: „A hibák elkerülésének vagy azok minimumra csökkentésének legfontosabb kelléke az, hogy a tanár a hibákat ismerje, felismerje, és azok okait türelmesen keresse. A keresés során én mindig azt az elvet követtem, hogy először a magam eljárásában, aztán a tárgy természetében és csak harmadszor kerestem a növendékben a hibát. Azt hiszem, ez a legjobb eljárás nemcsak a gondolkodásbeli, hanem egyéb hibák felismerésére és orvoslására is.“ (Demeter K.—Lénárd F.: Az intenzív variációs tanítás néhány alapfogalma, 1987, 3. szám, 4—6. o.) SZOVJETSZKAJA PEDAGOGIKA Az oktatás bármelyik fázisában mindig megtalálható három összetevő: a cél (miért tanulunk), a tartalom (mit tanulunk), az elsajátítás folyamata (hogyan tanulunk). A helyesen megszervezett oktatási folyamat feltételezi, hogy a pedagógus uralja mindhárom összetevőt. Elsősorban a célt kell tisztázni, miért kell a tanulónak bizonyos ismereteket elsajátítania, és hol fogja tudni ezeket alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a tan- terv minden témáját hozzuk kapcsolattá
