Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Pomsár Zoltán: Számítógépek az iskolában
— lehetőség adódik bonyolult vagy hosszadalmas számításokat igénylő kísérletek — a géppel összekapcsolva — gyors bemutatására és értékelésére (pl. sebességmérés, erők eredője stb.) és az eredmények táblázatban vagy diagramban való azonnali ábrázolására és így tovább. Mindezek mellett mi legyen a programozás tanításával? Lehet, hogy az eddig elmondottakból nem teljesen világos, de a lényeg az, hogy az emberek többsége nem programozni, hanem használni fogja a gépet. A használat módja pedig legalább annyit fejlődött, mint maga a gépi berendezés. Kezdetben csak a gépi kódot értették a gépek. Hamarosan rájöttek azonban a számítógép-fejlesztők, hogy egyszerűbb a gépet megtanítani az emberekhez közelálló nyelv megértésére, mint sok ezer embert a bonyolult gépi kódrendszerre. A felhasználói kör rohamos bővülésével a gépkezelést tovább kellett egyszerűsíteni. Ekkor jöttek létre az ún. interaktív nyelvek, közöttük a ma annyira elterjedt Basic. A gépkezelés tovább egyszerűsödött, s ma már ismeretesek olyan kezelési eljárások, amelyek során a felhasználó mit sem tud a gépen belüli működésről, az utasításokról. A felhasználó a képernyőn megjelenő ábrák alapján tájékozódhat a lehetséges változatokról, és kiválasztja a kínálatból a neki legmegfelelőbb műveleteket. Nincs mesz- sze az idő, amikor a gépet hanggal lehet majd az egyes feladatok megoldására utasítani. Ilyen jövő mellett egyre kevesebb jelentősége van annak, hogy az átlagfelhasználó programozni tudjon. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy elleneznünk kell a számító- gépes programnyelvek oktatását. Hogyan kezdjünk hozzá e fontos feladathoz az elmondottak tükrében? Nagyon régi általános pedagógiai elv a fokozatosság elve. Ahhoz, hogy a számítógépprogram épületét „helyesen alapozzuk meg, az első téglákat“ már az alapfokon kell leraknunk. Felvetődik a kérdés: melyik legyen az a tantárgy, amely iskoláink 1—4. osztályaiban közvetlen hordozója lehet az adott követelménynek? Egyértelműen a munkára nevelés tantárgyra szavazhatunk. Habár a tantárgy tartalma az 1976-ban elkezdett átszervezés hatására nagyon sok űj elemet tartalmaz, ne tévesszük szem elől a korral való haladás állandó sürgető követelményét! Szerepel a műszaki anyagokkal végzett munkák sorában a szerelés és szétszerelés, mégpedig 27 tanítási órában. Felvetjük a kérdést, hogy a fémelemes építőszekrényeknél való megállás, illetve a 4. osztályban a kerékpárszerelés, mint az e téren végzett munkák végső állomása ma már nem túlhaladott-e? Az elektronikához való vonzódás ma már nemcsak éppen az 5—3. osztályos tanulókra jellemző, érdekli már a mai fejlett technika hatására a 6—10 éves gyermekeket is. Nem lenne-e célszerű a 4. osztályba bevezetni az elektromos építőszekrények használatát? Alapjában már itt meg lehetne tanulóinkkal ismertetni minden technikai rendszer két alapállapotát és ennek programozásalapjai jelentőségét. Köztudott, hogy minden elektromos berendezésre, de nemcsak elektromos berendezésekre jellemző állapot a ki- és bekapcsolt helyzet. Tehát 0 vagy 1. Ezzel már elérkeztünk a számítógép működési alapelvéhez, a bináris (kettes számrendszerű) rendszerhez. Tovább is léphetnénk tanulóinkkal az elektronikus logika alapjaiban az egyszerű áramkörök elve alapján összeállított többizzós, illetve kap- csolós áramkörök „igazságtáblázatainak“ elkészítésével. A számítógépi programkészítés alapjainak rejtelmeibe vezeti be a gyermeket a Magyarországon kapható, számunkra is elérhető ASZ-BASIC nevű kártyajáték. Lényegében minden korosztály használhatja négyéves kortól. Segítségével a legifjabb korosztály 60
