Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Pomsár Zoltán: Számítógépek az iskolában

mekre. (Megfelelő testedzés, óránkénti rendszeres pihenő nélkül a szem és a gerinc sínyli meg a képernyő melletti állandó ülést). Az egyoldalú — esetenkénti szadista — lövöldözés pedig jellembeli torzuláshoz vezethet.

Találkozunk tehát számos félreértéssel az iskolai számítógépprogramban. Sokszor az okozza a félreértést, hogy „számításra szolgáló gépnek“ tekintik a számítógépet. Az elmondottak tükrében most már sokunkban felvetődik a kérdés: mit tegyünk, hogy helyesen cselekedjünk a jelen és az elkövetkező nemzedékek fejlődésirányítása szempontjából.

Ahhoz, hogy ezt a kérdést szakavatottan megválaszoljuk, legyen szabad visszapillantást végezni a számítás- technika történelmi kialakulásában. Csodálatos és mozgalmas története van az ember eszközfejlesztő, eszközlétrehozó munkájának; e tevékenység mindenkori megindítója valamely igény kielégítésére való törekvés. A számítógép kialakulásának, létrejöttének történelmi előzményei a számítások, az információszerzés és -tárolás, valamint a monoton munka gépesítése voltak.

Már az ókor embere is arra törekedett, hogy a társadalmi életben fontos számolásokat megkönnyítse. Előbb a homokos talajon pálcákkal, majd az ún. Abacuson számoltak. Valahol itt kezdődött a számítások „gépesítése“, és folytatódott a középkori mechanikus szerkezetekkel, mígnem századunkban eljutottunk az első elektronikus számológéphez, amely 18 ezer elektroncsőből, 10 ezer kondenzátorból s mintegy 500 ezer építőelemből állt. Hossza is elérte a tekintélyes 30 métert.

A másik fejlődési vonal — az információk rögzítése és feldolgozása — az elektronikus számítógépek szükség- szerű létrejöttét eredményezte. Az élet nem nélkülözheti az információszerzést és -feldolgozást. Az ember biológiai szervein kívül használati eszközeit is felhasználja információközlésre és -tárolásra. Az ősi Altamira barlang rajzaitól a papiruszokon, pergameneken, majd papíríveken rögzített betű- és képsorokig követhető a fejlesztés évezredes vonala. A társadalmi léthez szükséges információk mennyisége azonban rohamosan nőtt. Szükség volt olyan eszközre, amely a munkát az adott téren megkönnyíti és meggyorsítja. Ebből a követelményből fakadóan alkotta meg 1880 körül Hollerith a lyukkártyás adatfeldolgozó gépet. Ezzel az adatok feldolgozási sebessége ugrásszerűen a korábbinak mintegy ezerszeresére nőtt. A lyukkártyás információs rendszerek évtizedeken át szolgálták az embert. Századunk negyvenes éveinek végétől a számítógépek alkalmazhatósági tere még jobban kiterjedt, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy a számítógépekkel nemcsak számokból, hanem betűkből álló adatok is feldolgozhatók. Kiderült tehát a számítógépről, hogy információs gép is.

A számítások létrejöttét sürgető harmadik körülmény a monoton munka kiküszöbölésének a követelménye volt. Az emberi munka legfáradságosabb változata nem annyira a nagy erőkifejtéssel járó tevékenység, hanem a monoton, egyhangú és állandóan ismétlődő gépies „robot“. Az ember ősidőktől fogva igyekezett ezt a tevékenységet gépesíteni. A fel-le végzett mozdulatok egyhangúságának kiküszöbölésére alkotja meg az ember a bütykös tengelyt, és fejleszti azt tovább vezérlő hengerré. Az a henger csodás dolgokat volt képes végezni; gépek, eszközök egész sorát, a középkori automaták, zenélőórák ismétlődő mozdulatelemeit képes vezérelni. Ennek modern változata a gépkocsimotorok szelepe, illetve gyújtásvezérlő mechanizmusai. A monoton munkafolyamatok vezérlésének zseniális ötlete volt a folyamatok, folyamatsorok lyukkártyás vezérlése. Mi a közös a számítások, az információfeldolgozás és a vezérlés gépesítésében? Az, hogy a vég58