Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Csuka Gyuláné: A tanulók spontán nyelvhasználatának fejlesztése
A tanulók spontán nyelvhasználatának fejlesztése A tudatos nyelvhasználat egyik tényezője a nyelvtan, amelynek érvényesítése didaktikai értelemben fogalmak és szabályok megvilágítását, alkotó használatát jelenti. A nyelvtani ismeretek nélkül a helyesejtés, a helyesírás, a stílus, de még a műfaj fejlesztése, alkotása sem képzelhető el. A didaktikai szempontokon túl természetesen azt is figyelembe kell vennünk, mit mond a nyelvészet a nyelvtanról mint tudományos diszciplínáról. A nyelvtudomány mai álláspontja szerint a nyelvtan magában foglalja az elemkészletet, szavakat, toldalékokat és a szabályrendszert. Ezt az elemkészletet és a használatára vonatkozó szabályokat a gyerekek általában hatéves korukra részben megtanulják, s nyelv- használatukban érvényesítik is. A gyerekek nyelvi tudása között nagy a színvonalbeli különbség, mert másmás nyelvi környezetben, műveltségi szinten sajátították el az anyanyelv használatát. De még a szegényes szókincsű, nyelvtani hibákkal bajlódó gyerekek is birtokolják már iskolakezdéskor az elemkészlet jelentős részét és a szabály- rendszer zömét. Ez indokolja, hogy önállóan dolgoztathatjuk a tanulókat a nyelvtani ismeretszerzés közben (pl. a munkafüzetben is.) Az iskolai nyelvtan tanítása azonban nem korlátozódhat az elemkészlet és a szabályrendszer tudatosítására. A nyelvészet mai álláspontja szerint ugyanis nem a nyelvtani tudás hiányai akadályozzák elsősorban a tanulók sikeres beszédtevékenységét, hanem az, hogy beszédükkel nem alkalmazkodnak a helyzetekhez (a szövegkörnyezethez), hallgatójukhoz, a közlés tartalmához (társalgás, hiteles tudósítás, tréfás események leírása), vagyis gyakran nem veszik figyelembe — beszéd és írás közben, mit, hol, mikor, kinek, miért mondanak vagy írnak. Tehát vagy nem ismerik, vagy nem tudják alkalmazni a nyelvhasználat kommunikációs szabályait. Ezért minden nyelvi jel, jelenség kapcsán két kérdést kell a tanulókkal tisztáznunk: Mit jelent ez a megszokott tudatosítás (fogalom, szabály). Mikor, hol, mire és hogyan használjuk szóban vagy írásban? Az elmondottakból következik a nyelvi nevelésnek a szöveggel (beszéddel) való szoros összefüggése. A mondattani ismeretek összefoglalására az 1. és a 3. évfolyam összevont osztályában október végén, majd november végén egy-egy begyakorló órát szántam. A mondattani ismeretek keretében a mondatokat kétféle szempontból azonosítottam, elemeztem tanulóimmal. Elemeztettem a mondatot a beszélő (a kommunikációt kezdeményező) szempontjából és minősítettem a mondatot a szerkezet egyszerű vagy összetett voltának szempontjából. A mondatok kommunikációs szempontú, azaz a beszélő szándéka szerinti elemzéséről mutatok be óravázlatokat. ÓRAVÁZLAT (november első hete) Osztály: 1 3 Tantárgy: Anyanyelvi óra 49
