Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Josef Havlín elvtársnak, a CSKP KB titkárának a XII. Fulneki J. A. Komenský napokon elhangzott beszédéből

kell az eddigi gyakorlattal, amely szerint a legtöbb iskolában ° tanulókat, egyéniségüket, személyiségüket úgy vizsgálták, hogy kiszakították őket azokból a bonyolult interperszonális kapcsolatokból, amelyek hatással voltak fejlődésükre. Napjaink ifjúságát komplex módon kell vizsgálni és megismerni. Figyelembe kell venni, hogy milyen szociális, gazdasági és kulturális viszonyok között élnek és dolgoznak, milyen csoportok, egyének alakítják tudatosan vagy spontán módon személyiségüket. Meg kell keresnünk azokat az okokat, melyek következtében az ifjúság egy része maradéktalanul megelégszik a közepes eredményekkel, viselkedésében eléggé el nem ítélhető módon fokozódnak a vulgáris és durva megnyilvánulások, a szocializmus eszméivel össze nem egyeztethető jelenségek. E szempontból fontosnak tartom, újra hangsúlyozni, hogy az ifjúság tudatára csak úgy hathatunk eredményesen, ha konkrétan ismerjük érdeklődési körét, igényeit, értékorientációját, aspirációit, motivációs, erkölcsi és szociális fejlettségének a szintjét.

Egyre világosabbá válik mindannyiunk számára, hogy az iskola nem elégedhet meg azzal, hogy kialakítja és fejleszti a tanulók adottságainak, képességeinek és szokásainak a rendszerét. A pedagógusok alapvető feladatai közé tartozott már a múltban is — napjainkban pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a feladat —, hogy rendszeres önképzésre, továbbtanulásra motiválják a tanulókat. Tanulóinkban meg kell szilárdítani azt a tudatot, hogy az iskola látogatásának a befejezésével a műveltség megszerzésének csak az első lépcsőfokát hagyták maguk mögött, és életük további szakaszaiban már önállóan és tudatosan kell dönteniük arról, hogy a képzésnek milyen formáját választják, milyen tartalommal akarják gazdagítani eddigi ismereteiket. Az ilyen irányú motiváció hatékonyságának elmélyítéséhez azonban nemcsak a pedagógusok munkáját kell javítani, de tökéletesítenünk kell a felnőttoktatás rendszerét is. Növelnünk kell az érettségi utáni és a főiskolai tanulmányok befejezése utáni továbbképzési formák variabilitását, a specializáció lehetőségeit, tekintet nélkül arra, hogy az egyének továbbképzését az iskola vagy az egyes reszortok szervezik. Az egyének tudásának ilyen jellegű fejlesztése elősegíti az iskolaügy és a társadalmi élet további fontos tényezőinek a szorosabb együttműködését; természetesen az ilyen együttműködés hiányában nem is képzelhető el a középiskolai vagy főiskolai végzettséggel rendelkező szakemberek továbbképzése, illetve az oktatási és nevelési folyamat szocializálódásának magasabb szintre emelése.

Feladataink sorában kiemelkedő szerepet kap annak a vizsgálata, hogy milyen a hatékonysága az iskolai pártalapszervezetek munkájának, milyen mértékben valósítják meg a párt vezető szerepének elvét, hogyan veszik ki részükét a párt iskolapolitikájának az ismertetéséből, a feladatok konkretizálásából, megvalósításából és a párt által meghatározott feladatok teljesítésének az ellenőrzéséből.

Az elmondottakkal összhangban szeretném hangsúlyozni: az eddigi gyakorlat mindannyiunkat meggyőzött arról, hogy pártunk a pedagógusok és az iskolaügyi dolgozók között számtalan odaadó harcostársra talált, akik elkötelezett munkájukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a párt iskolapolitikájának sikeres teljesítéséhez. A CSKP Központi Bizottsága a pedagógusokba vetett bizalmának azáltal is kifejezést adott, hogy a közelmúltban elfogadott határozata alapján 1987. szeptember 1-ével tovább emelkedett a pedagógusok és az iskolaügyi dolgozók fizetése. A párt bízik abban, hogy az ilyen jellegű változások is elősegítik céljaink következetes megvalósítását, az emberek műveltségi, képzettségi színvonalának az emelkedését. Ford.: F. S.

36