Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Josef Havlín elvtársnak, a CSKP KB titkárának a XII. Fulneki J. A. Komenský napokon elhangzott beszédéből

lésekor abból a tényből indultunk ki, hogy a CSKP KB 1976-ban hozott határozata, amely a csehszlovák iskolarendszer tartalmi és szervezési átépítését tűzte ki célul, napjainkban is az egyik legfontosabb iskolaügyi dokumentumunk. E határozat megvalósítása során ugyanis jelentős mértékben kiteljesedett és elmélyült iskoláink szocialista jellege, és hazánk oktatási rendszere a 70—80- as években felzárkózott a legprogresszívebb iskolarendszerek közé. Napjainkban már következetesebben reagálunk a tudomány, a technika és a kultúra fejlődéséből eredő követelményekre, szorosabbra fűztük iskoláink kapcsolatát a szocialista társadalom mindennapi gyakorlatával, tökéletesebbé vált az ifjúság politechnikai képzése, tudatosabbá vált a tanulók pályaválasztásra való nevelése. A középiskolák átépítése lehetővé tette, hogy újszerűén oldjuk meg az általános, a gyakorlati és a szakképzés fontosságát, és ezzel összhangban a gyakorlatban nagy súlyt helyeztünk a felnőttek nevéíésére és képzésére.

A gyakorlat bebizonyította, hogy a csehszlovák iskolarendszer átépítését célzó dokumentum egyik nagy előnye, hogy pedagógusaink és iskolaügyi dolgozóink alkotó aktivitásával kiküszöbölhetők a megvalósításakor jelentkező hiányosságok, pontosíthatók az egyes feladatok és célok. Napjaink valósága megköveteli, hogy szakítsunk azzal a gyakorlattal, amely a múltban hozott részeredményeket, de a jövő szempontjából nem kecsegtet sikerekkel; felelősségünk teljes tudatában kell keresnünk az új lehetőségeket és munkaformákat, ám a döntésünket minden esetben kísérletezéseknek és igényes értékeléseknek kell megelőzniük. Tudatosítani kell azonban azt is, hogy a legoptimálisabb megoldásokat senki sem rakja készen elénk.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy oktatási-nevelési rendszerünk fejlődését új társadalmi összefüggések érvényesülése közben kell biztosítanunk és megvalósítanunk, és ez a tény minden felelős dolgozótól azt követeli, hogy az előtte álló feladatok megoldásához megfontoltan és felkészülten közelítsen, következetesen respektálja azokat a politikai célokat, amelyek a szocialista iskola szempontjából döntő jelentőségűek. Mindannyian tudjuk, szocialista iskolánk demokratizálásának egyik legfontosabb jele, hogy minden egyes gyermek pozitív tulajdonságainak fejlesztését tekinti legfontosabb céljának. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes iskolatípusokban végzett oktató-nevelő munka aktuális feladata megfelelő teret biztosítani az egyén adottságainak, tehetségének további fejlesztéséhez, úgy irányítani őket, hogy csúcsteljesítményeket, képességeik legjavát nyújtsák az elméleti és a gyakorlati felkészítés során. Emellett alapfeladatnak kell tekinteni a gyengébb tanulókról való gondoskodást is, törődni kell velük, türelmes munkával kell mozgósítani a gyengébb és a hátrányosabb helyzetben levő gyermekek akaraterejét; nekik sem szabad megengedni, hogy megelégedjenek a közepes eredményekkel, a közepes teljesítményekkel. Vitathatatlan, hogy ezeket a célokat csak úgy érhetjük el, ha a pedagógusok szakítanak az oktatás és a nevelés elavult módszereivel, ha egész munkájukkal tudatosan és tervszerűen fejlesztik a tanulók alkotókészségét és önállóságát. Nagyon fontos követelmény, hogy minden gyermeknek, középiskolásnak módot adjunk az önmegvalósításra, fejlesszük kreativitásukat, tehát következetesen érvényesítsük a tanulókkal való egyéni bánásmód elvét. A progresszív változások érvényesítésével el kell érnünk, hogy tovább emelkedjen az ifjú generáció képzettségi és neveltségi szintje. A CSKP Elnöksége számára olyan politikai dokumentumot készítünk elő, amely alkotó módon fejleszti tovább az 1976-ban jóváhagyott Tervezetet, s olyan új elemeket fog tartalmazni, amelyek alkalmazásával hatékonyabbá válik munkánk.

34