Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-09-01 / 1. szám - Felkészítés az iskolára és a pályaválasztásra / Figyelő

követelik. Ilyen például a képesköny­vek nézegetése beszélgetéssel össze­kapcsolva. Ez nagymértékben fejleszti, gazdagítja és pontosítja a gyermekek elképzeléseit környezetükről, s annak nyelvi kifejezését is segíti. Ügyel ar­ra, hogy a képek tartalma a gyermek tapasztalati világán belül legyen és érzelmileg is hasson rá. A kisgyermekek még nem tudják ne­velői segítség nélkül felfogni a lénye­get s vissza is adni azt. Ha ráhagyjuk a gyerekre, szinte csak felsorolja azt, amit lát, megnevezi az ismerős tárgya­kat. Hogy a kép szemlélésének ettől a kezdeti fokától magasabb szintre jus­sanak, a képek tartalmát a gyerekek korához és szellemi fejlettségéhez il­lő szövegben fogalmazzuk meg. Sok óvónő abba a hibába esik, hogy terjedelmes szöveget mond, túl sokat magyaráz a képekről, nem szorítkozik a lényegre. A siker feltétele: 1. A szöveg egyezzen meg a képpel! 2. A képen ábrázolt cselekményt a szöveg világosan fejezze ki! 3. Világos szerkezetű legyen a mon­dat! 1. A szöveg érzelmileg álljon közel a gyermekhez! 5. A szöveg legyen jelen idejű, így a gyermekek könnyebben átélik a cselekményt! PREDŠKOLSKÁ VÝCHOVA A kommunikáció az élőlényeknél a jelzések vétele és feldolgozása. A kom­munikáció legmagasabb fokát az em­beri kommunikáció jelenti. Dalton szerint a kommunikáció a következő eszközök segítségével megy végbe: szóval, célirányos tevékenység­gel (amely nem okvetlenül kapcsoló­dik beszéddel] és a nem szavakkal tör­ténő kifejezési tevékenységgel (arcjá­ték, gesztikuláció, hangszínezés stb.). A szociálpszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy a család interakciós folyamatának egyes jegyei igen sokat elárulnak arról, milyen szerepet tölte­nek be a családtagok a családban. Például az uralkodó hajlamú anya szó­hoz sem engedi jutni gyermekét, van­nak viszont olyan gyerekek, akiket a szülők túlságosan is figyelembe vesz­nek, ugyanakkor a többiek szinte az „áldozati bárány“ szerepre kénysze­rülnek. A kommunikációban különösen nagy jelentőségű az ún. „kettős kö­tés“, amelynek során valami másról beszélnek, és mást jeleznek a nem szóval történő kommunikáció folya­mán. Az újabb irodalom a neurotikus magatartás egyik kiváltó okát látja eb ben. A zavartalan iskolakezdés szempont­jából feltétlenül tájékozódni kell ar­ról, hogy a család milyen családi kör­nyezetben, kötésben élt eddig, kivel és hogyan kommunikált és kommunikál. f Schmidtová E.: Začiatočná komuni­kácia dietata a jej význam, 1987, 8. szám, 6—8. o.) Ugyanebben a számban E. Bodnáro vá az aktivitás fejlődésének szempont­jait elemzi. Az óvodai oktató-nevelő munka igen fontos szerepet tölt be a gyermek intellektuális aktivitásának fejlesztésében, ami feltétele az iskola­érettségnek is. Figyelmet érdemel egyes szakembe­rek azon megállapítása, hogy mindaz, amit a gyermek az óvodáskorban ta­nult meg, fontosabb iskolai sikerei, eredményei szempontjából magánál az iskolai tanulásnál. A gyermek ugyanis az első életéveiben nemcsak ismere­tekre, tudásra tesz szert, hanem meg­tanulja, hogyan kell tanulni. A tanulás módszereit tanulja meg, maga a tanu­lás inkább kedvtelés, mint erőfeszítés. Az óvodai foglalkozások számos le­hetőséget nyújtanak az aktivitás fej­lesztéséhez. Különösen hasznos, ha az óvónők a foglalkozások előtt motivál­ják a gyermekeket, felkeltik érdeklő­désüket. Skalková figyelmeztet, hogy a motivációt nem azonosíthatjuk külső tárgyakkal és jelenségekkel, mivel a tárgy ,az objektív helyzet magában nem jelent motiváló erőt. A gyermek tevékenysége az ismeret- szerzés folyamatában a motiváció for­rásává válik, amely az aktivitásban nyilvánul meg. Igen eredményesek a tájékozódó-kérdezgető jellegű játékok, a spontán érdeklődés saját tevékeny­ségük következményeként jelentkezik. A gyermeki aktivitást a foglalkozá­st)

Next

/
Thumbnails
Contents