Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1988-02-01 / 6. szám - Szeberényiné Z. Judit: A munkára nevelés / Figyelő

kell látnia a problémát, s megítélésének során ki kell alakítania a tervet megoldására, ezt meg is kell valósítania, miközben a nem produktív eljárásokat elutasítja.

A tanuló önálló munkájának általában a következő fokozatait különböztetjük meg: 1. reprodukáló, 2. rekonstruáló és 3. alkotó munkát.

Az első bizonyos azonos tevékenység ismétlésével adódó standardizált műveletekből indul ki (pl, a képzetek felidézése, a gondolatok megőrzése alapján]. Az ilyen tanulói tevékenység a klasszikus, herberti szóbeli-szemlél- tető oktatásra jellemző, de ma sem zárja ki, mert a további tanulási tevékenység alapját jelentik. A rekonstruáló önálló munkára az jellemző, hogy a tanulónak tudatosítania kell: az előtte levő feladatot akkor oldja meg helyesen, ha meglevő ismereteit új módon alkalmazza. Fontos jegye e munkának, hogy a feladat tartalmazza a megoldás pricípiumát, a melyet a tanulónak az adott feladat konkrét megoldási módjára kell alkalmaznia. A tanuló algoritmizált tevékenysége játssza itt a fő szerepet.

Az alkotó jellegű önálló munka a legmagasabb fokozatot jelenti, s azt fémjelzi, hogy a tanuló közvetlenül bekapcsolódik az anyagi vagy szellemi értékek megteremtésébe.

A továbbiakban arról olvashatunk, milyen helyet tölt be a tanuló önálló munkája az oktatásban. Az eddigi kutatások (Králiková, Pícková, Skalko- vá, Mars] inkább azt mutatják, hogy az évek múlásával a tanulók önálló munkájának a százalékaránya csökken. Sem az alapiskola felső tagozata, sem a középiskola nem fejleszti kellőképpen az óvoda és az alsó tagozat önálló tanulói munkát hangsúlyozó trendjét. Az alapiskola felső tagozatán és a középiskola első osztályaiban elterjedt a különféle önálló munkák rendszertelen alkalmazása, leginkább a beszámolók, kivonatok készítése, számítások, nyelvi gyakorlatok, elemzések kidolgozása. A középiskola felsőbb évfolyamaiban lényegesen több lehetőség van a tananyag önálló tanulás formájában történő mélyebb,

behatóbb elsajátítására, jobban kellene respektálni a tanulók eltérő, differenciált érdeklődését a különféle emberi tevékenységek iránt (pl. szakirodalom tanulmányozása, önálló megfigyelések, laboratóriumi és részben alkotó munkák stb.).

(Dittrich P.: Pojetí samostatné práce žákit ve vyučování, 1987, 3. szám, 325—333. о.).

MÓDSZERTANI KÖZLEMÉNYEK

A munkára nevelés tantárgyának alapvető feladata a problémamegoldó, önálló gondolkodásra nevelés, a technikai környezet megismertetése és a manuális munka legelemibb fogásainak az elsajátítása. A gyermekeknek is meg kell szokniuk, hogy állandóan változik életünk, az információhalmaz mennyisége ötévenként megduplázódik. Megváltoztak s állandóan változnak a munkakörülmények. Növekszik a követelményszint, amihez — ha tetszik, ha nem — alkalmazkodni kell.

Mint az általános iskolában az életkori sajátosságoknak megfelelően el kell érni, hogy a tanulók végig tudják gondolni egy-egy technikai feladat lépéseit és megoldásait, s ezt szóban is ki tudják fejezni. Itt kell megalapozni az igényességet, a rendszerességet, a munkafegyelmet, s tudatosítani a takarékosság fontosságát. Meg kell tanulnunk az ismeretek aktív befogadását, a konkrét tények és összefüggések kiemelését és a törvények felismerését. A 4. osztályban már nem elégszenek meg a tanulók az anyagok látható tulajdonságai megismerésével, választ keresnek a mélyebben fekvő összefüggésekhez is. A továbbiakban a más tantárgyakkal való kapcsolat lehetőségeit, valamint a technikai szemlélet fejlesztését célzó, tanórán kívüli lehetőségeket ecseteli (üzemlátogatások színvonalának emelése) a szakkörök továbbfejlesztése stb.).

(Szeitel L.: Technikai nevelésünk problémái és feladatai, 1987. 3. szám, 175—178. o.].

190