Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-09-01 / 1. szám - Tankó László: A középiskolák 4. osztályos irodalom és magyar nyelv tankönyveinek bemutatása - irodalom

magyar prózairodalma, költészete és drámairodalma. A hatvanas évek irodalmában a haladó szellemű nyugati irodalomban is az emberiség békevágya kap külön hangsúlyt.

Az egyes összefoglaló fejezetek az eddigieknél talán még kifejezőbben vetítik elénk a változó világ irodalmának, művészetének sokrétűségét, sokszínűségét. Nem lehet célunk a tankönyv tartalmának aprólékos ismertetése, mégis szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a szerzők ebben a részben az ismereteknek olyan gazdag palettáját vonultatják fel, amely valóban színes összképet nyújt korunk művészeteiről. A társművészeteknek olyan irányzataival .illetve az alkotóknak olyan műveivel is megismerkedhetnek a tanulók, mint a pop art, op art, a nonfiguratív művészet stb. Ugyanakkor a szobrász J. Chamberlein, Hans Arp, A. Calder, Konyenkov vagy a festő R. Rauschenberg, R. Guttuso, Fougeron és mások munkásságát is megismerhetik. A fejezetet gazdag szemléltető anyag egészíti ki és teszi érdekessé.

Az irodalom is új nevekkel gazdagodott. Például }. Jevtusenko, Voznye- szenszkij, Nagibin, Ajtmatov, Capote, Eöll, Dürrenmatt és mások, akiknek a munkásságát irodalmi szemelvények dokumentálják. A besorolt szemelvényeknek nemcsak a terjedelme, hanem sokkal inkább tartalmi sokrétűsége is az, ami lehetővé teszi a tantervi követelmények teljesítését.

A második kötet nagyobbik részében a magyar irodalom bemutatása és szemléltetése található. A kiindulópont 1953, mely mintegy vízválasztóként szerepel a sematikus és egy új, szocialista tartalmú értékeket felmutató irodalom és művészet között. ,,Az 1957 után kibontakozó magyar irodalmi életben a legnagyobb változás a prózairodalomban megy végbe.“ — olvashatjuk a tankönyvben, és ezt olyan írók és művek dokumentálják, mint Darvas József Részeg eső, Szabó Magda Az őz, Fejes Endre Rozsdatemető

stb. A tablószerű körkép Dobozy Imrétől. Ottlik Gézán, Szabó Magdán keresztül röviden bemutatja a magyar prózairodalom fejlődését egészen a hetvenes évek legtermékenyebb és legjelentősebb íróig, Moldovát, Nádast és Esterházyt is említve.

A tankönyv — hasonlóan a prózához — áttekintést nyújt a magyar költészetről és drámairodalomról is, érintve az akkor még alkotóerejük teljében lévő idősebb nemzedék tagjait, Kassákot, Aprilyt, Hidast stb., de a hangsúlyt arra a derékhadra helyezi, amelyet Benjámin László, Weöres Sándor, Váci Mihály, Nagy László és Juhász Ferenc képviselnek. Ez utóbbiaktól szemelvényeket is találunk a tankönyvben. Az összefoglalást a „hatvankilences nemzedék“ [Bella István, Utassy, Szepesi stb.) zárja. A csúcsot a költészetről szóló fejezetben Illyés Gyula kismonografikus feldolgozása jelenti. Illyést nemcsak mint költőt, hanem mint próza- és drámaírót is kellően méltatja a tankönyv. Költészetét két kitűnő és nagy lélegzetű verse, a Bartók és a Szekszárd felé címűek, drámaírói munkásságát pedig a Fáklyalángból vett szemelvény képviseli.

A tankönyvben a hatvanas, hetvenes évek magyar irodalmának utolsó fejezetét a korszak drámairodalma alkotja, melynek áttekintése Sarkadin, Örkényen keresztül a legfiatalabbakig, Simonffy Andrásig és Császár Istvánig terjed. A magyar drámairodalom az utolsó két évtizedben, különösen Örkény István, Németh László és Illyés Gyula darabjaival jelentősen gazdagodott. A fentiek egy részétől szemelvények is találhatók a tankönyvben [Például Örkény Tóthék című drámájából).

E kötetnek is szerves részét alkotja a csehszlovákiai magyar irodalomról szóló tananyag, mely folytatta a korábbi fejezetet, részletesebben szól Tőzsár Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos, Gál Sándor és Duba Gyula munkásságáról, de érinti a dráma és