Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-11-01 / 3. szám - Miről írnak a szovjet pedagógiai lapok? / Figyelő
szik az ismeretek terjedelme, amelyeket el kell sajátítania minden művelt embernek. Be kell vallanunk, hogy bár harcolunk a környezet szennyeződése ellen, alig kezdtük meg a harcot az ismeretek „szennyeződése“ ellen. Ez mind az iskolai, mind az egyetemi tankönyvekben, illetve előadásokban nyomot hagy. Szükségszerű tehát megkülönböztetni a valódi értékeket az álértékektől, s a tanulókat minden szinten önálló ítéletalkotásra kell tanítanunk — írja V. G. Kosztomarov Az új tantervek — az átépítés kezdete című tanulmányában. (1986, 7. sz. 19—22. o.) A problémamegoldó oktatás értelmezésében még nincs teljes nézetazonosság, helytelenül magyarázzák gyakran az idevágó fogalmakat, s ennek következtében hiányosságok fordulnak elő az oktató-nevelő munkában. A pedagógusok nem ritkán azonosítják a következő fogalmakat: probléma, kérdés, feladat. Vannak, akik úgy vélik, hogy a problémamegoldó oktatás a témakörök néhány leckébe való sorolását és azok céljának magyarázatát jelenti. Egyes tanítók hajlamosak arra, hogy akármilyen tanulói kérdést probléma- helyzetként értelmezzenek. Kevés pedagógus tud igazi problémahelyzetet teremteni. Ennek az az egyik oka, hogy a pedagógiai szakirodalomban nincs kellőképpen megvilágítva a problémamegoldó oktatás funkciója, lényege és tartalma — írja Novikova a folyóirat 1986. évi 8. számában (46 —50. old.). A tanítókkal folytatott beszélgetések, a tanítási órákon végzett megfigyelések és kérdőíves felmérések azt bizonyítják, hogy a tanítók túlnyomó többsége (83 %) élénken érdeklődik a problémamegoldó oktatás iránt, annak módszereit igyekszik megvalósítani a gyakorlatban. Ha nem feledkezünk is meg arról, hogy a problémamegoldó oktatás csak bizonyos feltételek megléte esetén eredményes, a gyakorlatban mégis csak elszórtan jelenik meg. A problémamegoldó oktatás nem elég hatékony és elvétve való alkalmazásának egyik fő oka az, hogy nem áll rendelkezésre elegendő módszertanilag kidolgozott segédanyag az egyes tantárgyak megismerési feladatait illetően. A megkérdezett tanítók 77 %-a elégedetlen a tanulók fejlettségszintjével, és hiányolja a tananyag specifikusságát figyelembe vevő, többféle variációban kidolgozott feladatrendszert. A formalizmus sokféleképpen mutatkozik meg az oktatásban. Az a legnagyobb baj, hogy már szinte hagyománnyá vált, „öröklődik“, s nagyon gátolja a tanulók aktív felkészítését a társadalmi életre. Anakronisztikus ma a követelmény, hogy a tanítás súlya a tanulók emlékezetére nehezedik, a tanító magyarázatát vagy a tankönyvek szövegét kell reprodukálni. A pedagógusok gondolkodásának az átépítése Schukinova szerint (A tanítási óra mai problémái, 1987, 1. sz., 49—50. o.) a pedagógus feladatai újszerű értelmezésében rejlik, s abban, hogy tudatosítsák mind a tanító, mind a tanuló szerepét az oktatási folyamatban. Az a fő baj, hogy a tanulmányi tevékenységet a tanítók nagy része csak saját magára vonatkoztathatja, a tanulókban pedig csupán parancsaik, követelményeik és utasításaik végrehajtóit látják. Ez a legfőbb oka a formalizmusnak, amely szöges ellentétben van a társadalmi fejlődés mai követelményeivel. NACSALNAJA SKOLA N. G. Szmirnova A játék mint a pályaválasztási tájékoztatás első szakasza címmel a kisiskolások játéktevékenységének sajátosságaiból indul ki. Makarenkót idézve állapítja meg, hogy a jó játék hasonlít a jól végzett munkához. 93
