Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-09-01 / 1. szám - Pilecky Marcell: A középiskolák 4. osztályos irodalom és magyar nyelv tankönyveinek bemutatása - magyar nyelv

ismeretek rendszerezése és elmélyíté­se. A 4. osztály anyagában az eddigiek­nél nagyobb szerepe van a korábban tanultak rendszerezésének, az új isme­retek megszerzésében való önálló fel- használásának. Az első témakör a világ nyelveivel és osztályozásukkal foglalkozik. Mivel a középiskolai nyelvoktatás a nyelv több oldalú vizsgálatát helyezi előtér­be, az anyagrész jó lehetőséget kínál a nyelv funkcionális, kommunikatív szerepének, valamint a nyelvi rész- rendszerek közti összefüggéseknek a hangsúlyozására. A szerkezeti sajátosságok elemzése­kor külön hangsúlyt kap, hogy a nyel­vek többségében mind a szintetikus, mind az analitikus szerkezet előfordul, ám valamelyik közülük túlsúlyban van. Ugyanez érvényes az agglutináló és flektáló nyelvek viszonylatában is, hi­szen nyelvünk esetenként flektív esz­közzel is él (pl. szép, szebb, hó, havat stb.). A tankönyv az agglutináló és flek­táló nyelvek összehasonlítása során konfrontativ módszer segítségével nagy figyelmet fordít a párhuzamok és eltérések bemutatására. A fejezet és a hozzá kapcsolódó gyakorlatok tuda­tosítják a tanulókban a nyelvi rend­szer jellegzetességeit, törvényszerűsé­geit. Nagymértékben támaszkodnak a középiskolában tanult más nyelvek, főleg a szlovák nyelv ismeretére, va­lamint az előző osztályokban tanult le­író nyelvtani ismeretekre. Ezzel kap­csolatban mérlegelnünk kell a tanu­lók idegen nyelvekkel kapcsolatos tu­dását, és ezekre támaszkodva a nyel­vi jelenségek összevetésének lehetősé­geit. A világ nyelveit eredetük szerint tár­gyaló anyagrész megismerteti a tanu­lókat a nyelvrokonság fogalmával. Át­tekintést nyújt a nyelvcsaládokról, példákkal mutatva be a finnugor nyelv­család rokonságának bizonyításában döntő jelentőségű lexikológiai és hang- történeti egyezéseket. A tankönyv azonban nemcsak nyelvünk finnugor rokonságát tárgyalja, hanem összefog­lalja a magyar nyelv tipológiai sajátos­ságait is. A tankönyv második témaköre A magyar nyelv fejlődése és rétegeződé- se. Célunk az, hogy a tanulókban vi­lágossá váljék a nyelv állandó moz­gásának ténye, s hogy kialakuljon ben­nük a nyelv dialektikus szemléletének készsége. Tudatosíttatni kell a nyelv jelrendszer voltát, melyben a változás és az állandóság dialektikus egységben érvényesül. A nyelv történeti mozgá­sának ismerete nélkül nem érthetjük meg a mai magyar nyelv állapotát, nem tudjuk felkészíteni a tanulókat a szüntelenül beálló változások mérlege­lésére. Az anyagrész megvilágosítja, illetve új összefüggésekbe illeszti a ko­rábban megismert nyelvi jelenségek történeti hátterét. A tankönyv változatos nyelvi anya­gából, főleg szépirodalmi szövegekből indul ki. Mód nyílik az előző osztá­lyok irodalmi és történeti ismereteinek felelevenítésére (pl. a nyelvemlékek és a nyelvújítás tárgyalásakor), illet­ve szélesebb körű tantárgyközi kapcso­latok megteremtésére. Mutassunk rá a nyelv és a társadalom közti kapcso­latokra is, hiszen maga a nyelv is erős társadalmi tagoltságot mutat, mint ezt a nyelvjárások, vertikálisan pedig az argó és a szaknyelvek tanúsítják. A tananyag természetesen nem tö­rekszik teljességre, csak néhány kira­gadott jelenség magyarázatával szem­lélteti a fejlődés fő tendenciáit, a vál­tozások törvényszerűségeit. A nyelvi rendszer változásának be­mutatása során a gyakorlatok és fel­adatok néhány aktuális helyesírási és nyelvművelési problémával is foglal­koznak. Ajánljuk, hogy a tanulók akti­vitásának fokozása céljából használ­ják az értelmező, etimológiai és nyelv­járási szótárakat. 7

Next

/
Thumbnails
Contents