Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-11-01 / 3. szám - Kósa Karola: Négyzemközt kitüntett pedagógusainkkal

négyszemközt

kitüntetett pedagógusainkkal

A tisztes fabarakk szerényen húzódik meg a fák lombjának árnyékában.

Ha nem venné körül a jól ápolt kert, nem volna mellette csúszda, homokozó, körhinta, talán senki sem hinné, hogy az épület óvoda.

A Stúrovói Magyar Nevelési Nyelvű Óvoda épületében járok.

Igazi óvodai hangulat fogad, ragyogó tisztaság, ragyogó gyermekarcok, kíváncsi szemek.

S az apróságok között — a többi ügyeletes pedagógussal együtt — sürög-forog az igazgatónő, Dorna Sándorné.

Itt egy hajtincset igazít meg, ott egy törülközőt nyújt oda, közben beszél, mosolyog, nem tudatosítja, hogy ő most tulajdonképpen munkában van, dolgozik.

Az óvoda az élete. S hogy jó munkájáért még ki is tüntették, hogy megkapta a Példás tanító és az Iskolaügy érdemes dolgozója címeket, ezt már az örömön felül való jutalomnak véli.

— Én már gyermekkoromban is tisztában voltam azzal, hogy a kicsinyek között szeretek lenni — mondja. Mindig pesztráltam a szomszéd- és rokongyerekeket, akkor voltam boldog, ha mesélhettem nekik. Ezért is lettem óvónő. 1956-ban kezdtem dolgozni városunk akkor egyetlen óvodájában. A gyermekintézmények száma évről évre nőtt, s 1968-ban létesült jelenlegi óvodánk. Azokban az években nagyon sok fiatal költözött a városba, s bizony volt úgy, hogy a két osztályban hetven gyerek is volt. Kezdetben persze minden más volt itt. Az épület eredetileg az alapiskola politechnikai műhelyeként szolgált. Amikor megtudtuk, hogy itt kap helyet az óvoda, azonnal munkához láttunk. Nagyon nagy segítséget kaptunk az alapiskolától és a szülőktől, másként aligha boldogultunk volna, hisz csak az udvar feltöltésére húsz teherautó földet kellett hozatnunk és szétterítenünk. Rengeteg munkánk van a környezetszépítés-