Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-10-01 / 2. szám - Josef Havlín elvtársnak, a CSKP KB titkárának az Uherský Brodban 1986. június 30-a és július 2-a között megrendezett J. A. Komenský-napok XXIII. Évfolyamán elhangzott beszédéből

olyan iskolában érhető el, ahol igé­nyes, kritikus és önkritikus, nyílt, igazságos és elvtársias légkör uralko­dik, hiszen csak ilyen körülmények között alakítható eredményesen a ta­nulók arcéle, jelleme, személyisége. A nevelőmunkából száműzni kell tehát a könnyelműséget és a formalizmus min­den megnyilvánulását. Véget kell vet­ni annak a gyakorlatnak, hogy a kom­munista nevelés eredményességét sok­szor haszontalan, sőt káros mennyisé­gi mutatókkal, a megrendezett akciók számával bizonygatjuk. A nevelésben azoknak a problémáknak, kérdéseknek a konkrét megoldására kell koncent­rálnunk, amelyek alapvetően megha­tározzák a fiatalok személyiségének alakulását. A pedagógusoknak érthető módon, a tények erejével és konkrét példákkal kell tanulóiknak bizonyíta­ni politikánk helyességét, rámutatni arra, hogyan kapcsolódik a mi poli­tikánk a szocializmus és a kapitaliz­mus jelenlegi nagy erőpróbájához. Meg kell értetni, hogy a szocializmus építése bonyolult faladat, ám íudato- síttaini kell velük a fejlett szocialis­ta társadalom előnyeit is. A forradal­mi hagyományok ápolásával, a forra­dalmárok és a politikusok életéből vett példákkal, az osztályszempontok kö­vetkezetes érvényesítésével úgy kell irányítani a fiatalokat, hogy az iskola elvégzése után aktívan kapcsolódjanak be a szocialista társadalom építésébe. Nemcsak az iskolában, hanem egész életünkben hatékonyabbá kell tenni az eszmepolitikai nevelést, mindenekelőtt a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelést kell el­mélyítenünk. A kommunista nevelés területén to­vábbi komoly problémát is észleltünk. Eddig nem sikerült teljes mértékben érvényesíteni az iskola politechnikai jellegét. A tanulók munkához való szo­cialista viszonyának kialakítását — mint a pályaválasztásra nevelés egyik legfontosabb tényezőjét — az iskolá­ban gyakran csak formálisan értelme­zik. Az igazi munkára nevelésről sok­kal többet beszélünk, mint amennyit megvalósítunk belőle. Ezt bizonyítja, hogy a társadalom szempontjából né­hány kulcsfontosságú szakma iránt a fiatalok szinte végképp nem érdeklőd­nek, bizonyos szakmákra és tanulmá­nyi szakokra azonban a felvehető ta­nulóknak a többszöröse jelentkezik. E nyugtalanító helyzet egyértelműen jel­zi, hogy fokozni kell a pályaválasztás­ra nevelés hatékonyságát, és az alap­iskola alsóbb osztályaitól kezdődően e területen is sokkal eredményesbben kell együttműködni a szülőkkel. Nem vagyunk elégedettek azzal sem, hogy nem kielégítő a katonai iskolák iránti érdeklődés. Tudjuk, hogy minden szem­pontból igényes hivatásról van szó, ám nélküle elképzelhetetlen a szocializ­mus védelme. Az ifjú nemzedék személyiségének alakításában semmi mással nem pótol­ható szerepe van az erkölcsi, esztéti­kai, honvédelmi és testi nevelésnek. A nevelési hatások rendszerében e rész­területek is erősítik az elvégzett mun­ka iránt érzett felelősségtudat kialakí­tását, hiszen már az iskolában meg kell tanulni, hogy a siker feltétele a fegyelmezettség és a feladatok pontos teljesítése; tudatosítani kell azt is, hogy az élet mindenkit aszerint érté­kel, hogy mit tud, mii akar és mit tett. A tanításon és az iskolán kívüli ne­velésnek szintén nagyobb figyelmet kell szentelnünk, hiszen e munkában még mindig sok az esetlegesség, az ösztönösség, sőt a tanácstalanság is. Nem érvényesül eléggé az egységes hozzáállás és az egyértelmű felelősség. A nevelés e formája gyakran egysíkú, ezért az ifjúság számára kevésbé von­zó. Ennek az a következménye, hogy az esti órákban a lakótelepek környé­kén csoportokba verődnek azok a gye­rekek és fiatalkorúak, akik nem tud­nak sehová menni, akiket senki nem kapcsolt be a szabad idő értelmes ki­használásának valamely elfogadott és a gyerekek számára is érdekes formá­jába. Ezért szükséges bővíteni a nap­közi otthonok hálózatát, ám jelentős mértékben meg kell változtatni az ott folyó munka tartalmát is. El kell ér­ni, hogy a gyerekek szinte otthon érezzék magukat, ezért a napközi ott­honban eltöltött idejüket olyan tevé­kenységgel gazdagítsuk, amelyek nem az iskolai tanítás folytatását jelentik számukra. A szakköri és egyéb sza­31

Next

/
Thumbnails
Contents