Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Gondjainkról - nagyítóval

guk csiszolgatták, javítottak rajta, valóságos csapatmunka alakult ki. A kerületi fordulóban elért második helyezés biztosította számunkra a Duna Menti Tavaszon való részvételt. Jó érzés ez is, persze, de az igazi öröm az, hogy szívesen dolgozunk együtt, hogy élmény minden próba, akkor is, ha kemény munka áll mögötte.

— Hogyan tudja összeegyeztetni a tanítást az irodalmi színpad és a tánc- csoport munkájának irányításával?

— Igyekszem a két tevékenységet összehangolni s beleolvasztani a komplex nevelési folyamatba Ez a jellegű időtöltés hihetetlenül sokat segít a gyerekek személyiségének kialakulásában, személyiségjegyeik formálásában.

Véleményem szerint a negyedik osztályosok számára előírt tananyag nagyon színes, sokrétű, sok mindent „ki lehet belőle hozni“, olyan tanulságokat, amelyek az erkölcsi, esztétikai nevelés terén sokat segítenek. Egy konkrét példával is élnék: a honismeret tantárgyának az adott évfolyamban Csehszlovákia földrajza az előírt tananyag. Mi még otthon, jóval az indulás előtt kidolgoztuk az utazásunk forgatókönyvét. A magammal hozott térképen kijelöltem az útirányt, bekarikáztuk a helységeket, amelyeken átutazunk, felírtuk a folyók nevét. Az úton azután már könnyű volt a magyarázás. Helyenként megálltunk, alaposabban szemügyre vettük a térképet, összehasonlítottuk a valósággal, felmértük az útvonalunkat átszelő folyókat. Úgy érzem, utunk a honismereti anyag méltó befejezése volt. Úgy válna, válhatna az új módszer is hatékonnyá, ha a gyerekek mindent, ami számukra elvont, tapasztalati úton is megismerhetnének. így válhatna valóra a sokat hangoztatott kreativitás. Mert vallom, hogy a kreativitást elsősorban a pedagógus feladata kifejleszteni. A kreatív pedagógus mindig is az új módszer szerint tanított, s nem okozott neki nehézséget vagy törést az új koncepció.

Lelkesen beszél, újabb és újabb gondolatokat önt szavakba, érzem, milyen spontánul törnek fel belőle a mondatok:

— Jó pedagógus szeretnék lenni. Ezért is fogalmaztam meg magamban már rég azokat a jellemvonásokat, melyek — véleményem szerint — a jó pedagógus pótolhatatlan „munkaeszközei“. Ilyen a jó értelemben vett szigor, a következetesség, a jó motiváció és a példamutatás. Igyekszem pedagógiailag mindig megújulni. Nem tudok például egy-egy előkészületet évekig használni. Minden évben másként tanítok, attól függően, milyen az osztály összetétele, milyen időszerű események zajlanak körülöttünk, mivel lépett előbbre a világ. Ezért nincs soha nyugtom, de nem is vágyom az ilyen értelemben vett nyugalomra.

— Néha persze igyekszem felmérni azt, mit tudok én egymagám tenni. Ilyenkor egyúttal mindig önkritikát is gyakorolok, s arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy a pedagógus egyszál egymaga nem lehet képes mindenre. Az lenne ideális, ha a szülők, ismerősök, barátok mind támogatnák az iskola céljait, és munkáját, s arra serkentenék az ifjúságot, hogy valóban belső kényszer hatására művelődjön, végezzen kultúrmunkát. De minden még meglevő gond ellenére is vallom: nincs ennél szebb pálya. Igaz, sokszor fekszik le az ember gondokkal, s azon töpreng, hogyan léhetne javítani, hol mit vétett. Mert hiába tisztultak le a huszonöt év alatt a módszerek, a pedagógus igazi célja a többre, szebbre vágyás. Csak ezeknek a céloknak a kitűzésével, mindig közelebbre hozásával lehet teljes a tanító élete. KOSA KAROLA

A szövegben előforduló helységnevek szlovák nyelvű megfelelői: Dunajská Streda, Komárno, Želiezovce.