Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1987-05-01 / 9. szám - Tóth Erzsébet: Megjegyzések a gimnázium negyedik osztálya számára készülő fizikakönyvhöz

tárgyalja. Míg bevezetésként a régi tankönyv csak szűkszavúan definiálta az optika ffénytan) tárgykörét, addig az új tankönyv rövid áttekintést ad a fény természetére vonatkozó nézetek alakulásáról, fejlődéséről is. Előrebo- csáthatjuk, hogy a fogalmaknak, jelenségeknek ez a fizikatörténeti szempontból való bevezetése jellemző az egész tankönyvre. Az új tankönyv bevezető fejezete megemlíti a fény kor- puszkuláris és hullámelméletét, tehát a régi tankönyvtől eltérően a tanulók már a kezdet kezdetén a fényről egységesebb, átfogóbb képet kapnak.

Az előző osztályok új fizikatankönyvéhez és a régi fizikatankönyvéhez hasonlóan a készülő tankönyv egyes aifejezeteit is kérdések és feladatok zárják. Általában a kérdéseket és feladatokat három csoportba sorolhatjuk:

1. Az ismeretek felmérését szolgáló kérdések és feladatok.

2. A logikus és alkotó gondolkodási készséget szolgáló kérdések és feladatok.

3. Kérdések és feladatok az ismeretek alkalmazására.

Vizsgáljuk meg e csoportosítás szempontjából mindjárt az első alfe- jezetet záró feladatokat és kérdéseket. A régi tankönyvben 2 kérdés és 3 feladat található. Közülük kettő az 1. csoportba, egy a 2. csoportba, kettő pedig a 3. csoportba tartozik. A feladatok és kérdések besorolása természetesen nem lehet teljesen egyértelmű, mivel szigorú határ az egyes csoportok között nem vonható, gyakran részben fedik egymást. Mégis megpróbáljuk a feladatokat besorolni, és ilyen szemszögből vizsgálva is összehasonlítani a két tankönyvet.

Lássuk tehát az új tankönyv 1.1. al- fejezetét záró 3 feladatot. Két feladat a logikus alkotó gondolkodást serkenti, egy pedig a tanulókat az ismeretek alkalmazására készteti. Tehát míg a régi tankönyvben öt kérdés és feladat közül csak egy tartozik a 2. csoportba, addig az új tankönyv három feladata közül kettő ilyen jellegű. Példaként említhetjük meg az új tankönyv 2. feladatát, amely ábrával illusztrálva részletesen ismerteti a fénysebesség mérését Fizeau-módszerrel. A tanulók a következőkben a kísérlet adatai alapján (Fizeau mérési eredményei) egyedül számítják ki a fény terjedési sebességét. Tehát nem kész tényként fogadják el az új információt, hanem alkotó módon, önállóan jutnak el az új ismerethez. A készülő tankönyv feladatait vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az előző évfolyamok új tankönyveihez hasonlóan nem egyedi eset, amikor az elsajátítandó ismeretet nem az alapszövegben — alapszövegen értjük a tankönyvnek azt a szerkezeti elemét, amely az új ismereteket magyarázza, bevezeti az új fogalmakat, elemi közléseket tartalmaz —, hanem a feladatok tartalmazzák.

A következő fejezet mindkét vizsgált tankönyvben a fény visszaverődését, törését, valamint a törésmutatót tárgyalja. Vizsgáljunk meg két olyan szövegrészt, amely ugyanannak a fizikai kérdésnek — esetünkben a fénytörés törvényének — magyarázatát tartalmazza.

Egy olyan módszert* szeretnénk bemutatni, amelynek segítségével a tanterv egyazon kérdéseinek a régi és az új tankönyvben található magyarázatát illetően objektív adathoz juthatunk.

* E módszer eredeti forrása: A. M. Szo- hor: Szravnyittyenij analiz ucsebnih tyeksztov (na primere fiziki). — Prob- lemi skolnovo ucsebnyika III. Moszkva. ..Proszvescsenyije”, 1975. 104—117. lap.

I. A régi tankönyvben olvasható szöveg:

A fény visszaverődésének törvénye

,,A fénytani korong segítségével meggyőződhetünk arról, hogy a kes273