Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1987-05-01 / 9. szám - Kecskeméthy Győző: Tankönyvkiadásunkról általában

érkezett észrevételeket értékeljük (amennyiben valóban a tanterv által előírt tananyag jobb feldolgozását szolgálják), és a következő kiadásban módosítjuk tankönyveinket. Természe­tesen lényeges átdolgozásról ilyen esetben nem lehet szó. A fordításból eredő hibák legtöbb­ször a szakkifejezések tükörfordításá­nak, a magyar stilisztika szabályait fi­gyelmen kívül hagyó fogalmazásnak, a helytelen szóhasználatnak, a szó szerinti fordításnak a következményei. Az ilyen jellegű hibák megszüntetése természetesen nekünk is fontos. Foko­zatos javulás munkánkban is tapasz­talható, mert már eljutottunk addig, hogy egy-egy könyv rossz fordítását nem fogadjuk el, új fordítót bízunk meg a munkával, valamint az is jó eredménynek számít, hogy minden fordítást nyelvi szempontból lektorál­tatunk. Sajnos, kevés a szakmai és nyelvi szempontból is jó lektor, aki nemcsak az egy gépelt oldalért járó igen szerény, 2—3 koronás tisztelet- díjért végzi munkáját, hanem ügysze­retetből, a közös célokért is hajlandó tenni valamit tankönyveink színvona­lának javításáért. Legtöbb gondunk a szakközépisko­lák és a szakmunkásképző intézetek szaktantárgyainak a tankönyveivel van. Hiányzik a magyar szakkifejezé­seket jól ismerő szakembergárda, a fő­iskolát végzett fordítók hazánk felső- oktatási intézményeiben a szakkifeje­zéseket szlovák vagy cseh nyelven ta­nulták, s a fordító (esetenként a szer­kesztő] napokig kutat a szakirodalom­ban, míg ráakad a keresett szakkifeje­zés megfelelőjére. S ha a fordító és a bíráló sem tud megbirkózni feladatá­val, a szerkesztő kénytelen besegíteni — ha a szóban forgó téma szakembe­re. Kapcsolatunk van a budapesti Mű­szaki Kiadóval és a Tankönyvkiadóval, ahonnan Ígéretet kaptunk a segítség­re (lektorálásra). Ezzel a lehetőség­gel — ha az időnk és körülményeink engedik — élni is szeretnénk. A szerkesztőséget annak idején az általános műveltséget nyújtó tantár­gyak tanításához készített tankönyvek szerkesztésére alakították meg (nyel­vek, matematika, fizika, kémia, bioló­gia, történelem, földrajz, nevelési tan­tárgyak). Akkor még nem számoltak azzal, hogy például gépészeti, elektro­technikai, építészeti jellegű vagy a szabók, cipőkészítők, szakácsok és pincérek, festők és mázolok számára is szaktankönyveket fogunk kiadni. Az ilyen szlovák tankönyvek nagy ré­szét az ALFA Műszaki Kiadó adja ki. Mivel ez a könyvkiadó nem tudta vál­lalni a szaktantárgyak magyar nyelvű könyveinek a kiadását, ezt a feladatot szerkesztőségünk vállalta el csakis azért, hogy legyen magyar nyelvű tan­könyv. Hiba volt ez vagy áldozat? Tudtuk, nincs megfelelő szakemberek­ből álló fordító- és lektorcsoportunk. Tudtuk azt is, hogy 3—400 ilyen jel­legű tankönyv kiadása nagy te­her és felelősség, hogy egy ma­gyar—szlovák vagy matematika—fi­zika szakos óhatatlanul hagy egy festőknek-mázolóknak készülő tan­könyvben egy-két nem megfelelő szakkifejezést (amit a fordító hibásan fordított, a lektor pedig nem javított ki). Az utóbbi időben más szakos szer­kesztők helyett szerkesztőségünk mun­katársa lett egy gépészmérnök, egy vegyészmérnök és egy villamosmér­nök. Ezt mindenképpen jó jelnek és megfelelő alapnak tekintjük, mert ez is biztosítéka annak, hogy a jövőben szakkönyveink is megfelelő színvona­lon jelennek majd meg. Ugyanígy a fordítók és a lektorok közül is első­sorban azokat a fiatal munkatársakat foglalkoztatjuk, akiknek a munkájával meg voltunk elégedve. Szeretném hangsúlyozni: a jogos, ugyanakkor segítőkész bírálatot min­dig szívesen fogadjuk. Csakis közösen leszünk képesek arra, hogy tanulóink kezébe egyre színvonalasabb tanköny­veket adjunk. Sajnos a kritikákból sokszor úgy tű­262

Next

/
Thumbnails
Contents