Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1987-04-01 / 8. szám - Pomsár Zoltán: A testi nevelés területei a munkára nevelésben
A testi nevelés területei a munkára nevelésben Az iskola tantárgyai között a testi nevelés terén a munkára nevelés nagyon fontos szerepet tölt be. Ez a tantárgy ugyan nem versenyezhet a testnevelés különböző ágazataival, mint ahogy az esztétikai nevelésben sem versenyezhetett a képzőművészeti nevelés nevelő hatásaival, mégis joggal állíthatjuk, hogy a munkára nevelés elősegíti a tanulók testi fejlődését. A munkára nevelés során elvégzendő műveletek csak az izmok, idegek és a hordozó csontrendszerek össz- működése folytán hajthatók végre. Ezenkívül a vérkeringés, a légzés, valamint az egyes szervek működésére is jellemző a munka végzéséből eredő fokozott igénybevétel. Általános gyakorlati megfigyelésen alapuló pedagógiai tapasztalat, hogy a műveletek megtanításának kezdetén a tanulók nagy többsége kevés kivétellel gyorsan elfárad. Ebben a szakaszban a mozdulatokba befektetett erő még nagyon sokszor nincs arányban az elért eredményekkel. Gyakran mondjuk, hogy X. Y. nagyon ügyetlen és a hosszabb gyakorlás sem hoz eredményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a műveletek megtanításának kezdetén a „parancsnok“ szerepét betöltő idegrendszer, illetve az általa működtetett, cselekvést végző izmok és izomcsoportok összműködése még nem tökéletes, nem koordinált. Számos pedagógiai kísérlet viszont azt bizonyította, hogy a munkára nevelés tanítása folyamán már egy év alatt is számos pozitív változásnak lehettünk tanúi az említett összhang létrejöttével kapcsolatban. A munkára nevelés során fejlődik a tanulók izomereje, kezük szorítóereje. A balkéz szorítóerejének nagysága gyors ütemben felzárkózik a jobbkéz teljesítményéihez. Mindez azonban csak az egyik oldala a munkára nevelés testi nevelésben játszott szerepének. Hasonlóan lényeges az izom- és idegösszehangoltság kialakulására. Ebből a szempontból igen fontos, hogy az azonos jellegű elmozdulással, illetve mozgáselemekkel járó műveleteket így is mérlegeljük. Pl. vízszintes síkban végzendő kétirányú mozgásokat tartalmaznak a reszeléssel, fűrészeléssel, ráspolyozással, csiszolással kapcsolatos műveletek. Vagy pl. a kalapálás függőleges síkban egy forgáspont körül végzendő kétirányú mozgásokat tartalmaz. Folyamatos, illetve megszakításos körmozgásra van szükség a furdancs és a göbözött fúró működtetéséhez. Az azonos típusú műveletelemek, vagyis mozgások tudatos gyakorlása segíti az említett összehangoltság gyorsabb kialakulását. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a tanítás során a bemutatásnak is fontos szerepet kell szánnunk: alaposnak és részletesnek kell lennie. Nemcsak arra kell kiterjednie, hogy „nézzétek, így fogom az ollót, azután a vágóéleit összecsukom így stb.“ A magyarázatnak érzékeltetnie kell, hogy egyes testrészeinknek, végtagjainknak milyen és mekkora elmozdulást kell végrehajtaniuk, mekkora erőt kell kifejtenünk stb. Általában a laza izmokkal végrehajtott mozgásokra kell oktatnunk tanulóinkat. Ez a kitartó munka kulcsa! Az elmondottakból következik, hogy nagyon kell figyelnünk az elfáradásra. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy 15—20 perc után pihentető beszélgetésnek vagy mozdulatváltozásnak, esetleg rövid tornának kell következnie. Itt is hangsúlyozzuk, hogy a szabályos műveletvégrehajtás egyben a leggazdaságosabb is. A termelésben nem azért alakultak ki bi247
