Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1987-03-01 / 7. szám - Ibolyáné Cs. Jolán: Az irodalmi művek elemzé vizsgálata

fontosnak tartsam, s mi az, ami fontos számomra?

A magyartanár feladata, hogy a tanulók képi látását, képalkotó fantáziáját fejlessze. Folyamatos segítséget kell adni a művészi képek értelmezéséhez, tartalmi-hangulati megfejtéséhez. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a nyelv vizsgálata. A szavak, mondatok közvetlen jelentésén kívül figyelni kell azok hangulatára, akusztikai hatására, terjedelmére, sőt az írásképre is.

B] Epikai művek elemzése

Lírai és epikai abban megegyezik, hogy a költő — író és a társadalom viszonya fejeződik ki benne, elbeszélő költeményben stb. kirajzolódik mindig a társadalom képe is.

Az epikai művek elemzésének az alapkérdései általában a következők lehetnek:

a) Miféle valóságos társadalmi tapasztalatra, élethelyzetre, ellentmondásra utal és hogyan az ábrázolásnak az a módja, amelyet az író a sokféle lehetőség közül választott?

b) Milyen álláspontot foglal el az író a műben ábrázolt valóságos társadalmi jelenségekkel szemben, illetve ez az álláspont hogyan tükröződik a hősök magatartásában? Mit mond nekünk a mű?

c) A mű megformáltsága, művészi hitele, értéke mennyiben járul hozzá, hogy a magunkévá tegyük az ábrázolás nyomán bennünk megfogalmazódó felismeréseket? Mely művészi elemek hogyan szolgálták az életszerűséget, szuggesztivitást?

Az epika jobban beépül a mindennapok világába, mint a líra, ezért nyelve is közelebb áll az élőbeszédhez. A próza nyelvében nem elsősorban a szóképek után kutatunk, bár szerepük lehet és van is a tájleírásban. Célszerű azonban más nyelvi megoldásokra figyelni, pl.: Milyen a közlésmód — E. sz. I. sz. vagy 3. sz.;

a mű tárgyával kapcsolatos sajátos szókincs (diáknyelvi kifejezések, ar- chaizálás stb.). Másrészt azokat az elemeket érdemes figyeltetni, amelyeknek a mű valamely exponált részében szerepük van. Pl.: a párbeszédben népies szóalakok, lírai részek között humoros, gúnyos részletek stb.

4. AZ ELEMZÉS EREDMÉNYEINEK KIEMELÉSE, RÖGZÍTÉSE

Az elemzés befejeztével most már kissé bővebben, árnyaltabban újra fel kell mutatni a tartalmat, hogy a tanulók számára fogalmilag is hozzáférhetővé tegyük. Az iskolai gyakorlatban többször előfordul az a megoldás, hogy a tanár az olvasott szövegből emelteti ki azokat a sorokat, amelyek a mű tartalmát leginkább kifejezik.

5. AZ ISMERETEK ELMÉLYÍTÉSE

Általában kétféle gyakorlásról beszélünk:

1. A verbálisán elsajátított elméleti ismeretek gyakorlásáról, amelyet azzal a céllal végzünk, hogy a tanulók szilárd elméleti tudással rendelkezzenek. Gyakoroltatjuk a fogalomnak a szövegben való felismerését (közös, önálló vagy csoportmunkával). A másik mód alkotó és szerkesztő munkát kíván a tanulóktól, legtöbbször bizonyos szóképek, stilisztikai alakzatok, nyelvi formációk önálló létrehozását. Ez a gyakorlás már a fogaima- zástanítást is szolgálja.

2. Az elmélyített ismereteknek az olvasás közben való alkalmazásáról — azért, hogy a tanulók művészi látását, művészi megismerő képességét fejlesszük. Ez a műelemzés segítségével történik.

6. AZ ISMERETEK RENDSZEREZÉSE

A tanulók sokféle ismeretet sajátítanak el, ezeket rendszerezni kell. Legtöbbször összefoglalással emeljük

203