Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Elek Ilona: Mit tud a báb? / Óvodai nevelés
дани i—идг MIT TUD A BAB? Szeptemberben hároméves gyermekek jöttek a csoportomba. Nagy izgalommal töltött el az első találkozás, amely bizony nem volt zökkenőmentes. A gyermekek többsége nem járt bölcsődébe, így nehezebb volt a szülőktől való elszakadás. Néhány gyerek o- lyan szívfájdítóan csüngött édesanyja nyakán, hogy sokévi pedagógiai tapasztalatom és módszertani ismereteim sem segítettek. Egyetlen megoldást láttam, és ez a báb volt. Elsőként egy nyuszi: kesztyűs bábot húztam a kezemre, és abban a pillanatban, ahogy a kisgyerek rácsodálkozott, máris észrevettem, hogy nyert ügyem van. Lazult a csimpaszkodó kezecskék szorítása. Még néhány csalogató, becézgető szó kellett, és az új kisóvodás elbúcsúzott az anyukától, s elbűvölten követte a nyuszit, ,,aki“ elmondta, hogy ő is most került az óvodába, nem ismer senkit, de szeretne nagyon sok barátot szerezni. Bemutatkozott az én segítségemmel, és ezek után a nyuszi kérdezte a gyerekeket. Érdekes módon, a nyuszinak bátrabban és hangosabban válaszoltak, mint amikor báb nélkül kérdeztem őket. A gyermekek természetéből adódóan, a bábbal szemben nem voltak gátlásaik, hiszen „az csak egy félénk nyúl”, így egyenrangú társként kezelték, sőt vigasztalták, biztatták, hogy ne szomorkodjon, mert anyukája siet érte az óvodába. Amikor azt láttam, hogy egy-egy gyerek szeme könnybe lábadt, ölbe vettem, és a bábu hol egy cirógató, újjso- roló, hol egy csiklandozó, lovagoltató mondókát mondott. A legalkalmasabb mondókákat Forrai Katalin: Ének az óvodában c. könyvéből, Borsai Ilona és Kovács Ágnes: Cinege, cinege kismadár, Gágyor József: Szól a rigó kiskorában c. népi mon- dókákból és gyermekjátékokból merítettem, így került Füles, a nyuszi, jó barátságba a gyermekekkel. Nem csoda, ha másnap a gyerekek keresni kezdték Fülesj. Nem kellett csalódniuk, mert Füles nem hagyta cserben őket, sőt elhozta magával újdonsült barátját is, a Bodri kutyát. Füles felelevenítette az e- lőző napi eseményeket, megdicsérte azokat a gyerekeket, akik ügyeskedtek és biztatta azokat, akik félrehúzódtak. Az elkövetkező napokban néhány perces etűdöket játszottam el a két bábbal a csoportomban megtörtént esetek felhasználásával o- lyan módon, hogy a gyerekek magukra ismertek. Több esetben elhagyták rossz szokásaikat. Például a délutáni pihenés alatt Anita nagyon rövid ideig a- ludt. Amikor felébredt, rendszeresen hangos beszélgetésbe kezdett. Csitítottám, hogy ébresztő után szívesen meghallgatom, most zavarjuk az alvó gyerekeket. Eredménytelenül, mert Anita nem volt hajlandó csendben beszélgetni. Délután bábszínházba hívtam a gyerekeket. A főszereplők a már ismert nyúl 4
