Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Csicsay Alajos: Adjunk lehetőséget a kibontakozásra

jünk azokkal a gyerekekkel, akik a minimumot is nehezen produkálják? Ha elfogadjuk a megállapítást, hogy minden egészségesen fejlődő gyermek rendelkezik bizonyos veleszületett adottságokkal, amelyekből tevékenykedés és a környezet kedvező hatására képességek fejleszthetők, akkor az általunk legreménytelenebb esetnek vélt tanulóban is felébreszthető a kreatív hajlam. Csakhogy itt már a tanítók kollektív munkáidra van szükség:'Olyan megértő és egymás törekvéseit támogató magatartásra, amelyet semmiféle utasítás sem biztosíthat. Egyedüli feltétele a jószándék ,az egymás iránti bizalom, tisztelet és megbecsülés. Ha ez nincs, akkor hiába beszélünk elvekről, szándékokról, lehetőségekről.

. Az alkotóképesség kibontakoztatására .számos lehetőség kínálkozik a tanítási órákon kívül is. Gondolok elsősorban a pionírok szakköri tevékenységére. Nem ártana ezt a területet is alaposabban feltérképezni. Itt ugyanis nemcsak az adott lehetőségek elmulasztása tekinthető hibának, hanem egy óriási veszély is fenyeget. Az üres, tartalmatlan cselekvésé, vagy ami még rosszabb, az ízlésrombolásé. Nem az a fontos, hogy hány szakkört tart. nyilván a csapatvezető, hanem az, hogy a szakkörben mit csinálnak a gyerekek. Van-e célja, értelme a munkájuknak? Lehetőleg minden pionír dolgozzék, mégpedig olyan szakkörben, amelyik érdeklődésének legjobban megfelel. Nem kis felelősséget, szakmai hozzáértést, tapasztalatot és tapintatot kíván a tanítótól, rajvezető- tol: a gyerekek besorolása. Az első és legfontosabb a feltételek megteremtése, az anyagiaké is. Mert ha például azt akarjuk, hogy legyen minél több írogató gyerek az iskolában, akkor fórumot kell létrehozni számukra, ah.ol. írásaik közölhetők. Egyszóval (jíaklapot. Ne reménykedjünk, hogy minden rímfaragó gyerekből valaha költő lesz, mint ahogy minden vers- és prózamondóból, báb- és színjátszóból sem válik színész. Hogy mégis mire- VaTó" hát e törekvés? Amire minden pedagógiai munka. Természetesen ennek is riiegvan a maga fonákja. Mit ér az

az iskolai újság, amelybe parancsra írnak a gyerekek, s írásaik hangvétele, stílusa nem térhet el a megszokott fogalmazásokétól, a keretek közé szorított gondolatfűzés formájától?

Valljuk be őszintén, észre sem vesz- szük, hogy sokszor rabjai vagyunk a megszokásnak, a beszabályozottság- nak, a közhelyeknek, a nyelvi kliséknek. A velünk született adottságainknak is csak csekély hányadát használjuk fel életünk folyamán, a többi elkallódik anélkül, hogy tudomást vennénk róla. Nagyon jó lenne, ha az utánunk jövő nemzedéknél ez az arány a rejtett képességek feltárása és fejlesztése felé tolódna el.

Azt már tudjuk, hogy a kreatív ember életmódja az alkotó tevékenység, ami sok esetben eltér a megszokottól. Viselkedésében meg mintha valami különcség vezérelné. Pedig csak egyszerűen úgynevezett csúcsélmények elérésére törekszik, ezért szereti a humort, a könnyedséget és a játékosságot. Nem kedveli, sőt elutasítja az autoritást, a hagyományt.

A pedagógus, aki mindezzel nem számol, hajlamos arra, hogy az ilyen tulajdonságokkal bíró gyereket letörje, megregulázza. Ügy véli, a tanuló nem alkalmazkodik az iskolai rendtartáshoz, holott ha jobban odafigyelne, rájönne, hogy másról van szó.

A másik irányból mutatkozó veszély viszont abban rejlik, hogy a szemtelen, tolakodó, zabolátlan, kötelességeit elmulasztó gyereket is hajlamos némely tanító kreatív típusnak feltüntetni. Vigyáznunk kell tehát, hogy ítéleteink megfontoltak, letisztultak és megalapozottak legyenek.

Találkoztunk néha olyan különös törekvésekkel is, amikor a kreatív tevékenységet el akarják szigetelni a mindennapi oktató-nevelő munkától. Válaszfalat vonnak tanítás és osztályon kívüli tevékenység között. Szerintük a tanítási órákon tanulni kell, tevékenykedni pedig esetleg a szakkörökben szabad. Holott egyik a másiktól nem különíthető el. Minden ember, a gyermek is egy életet él. Amit cselekszik, ami történik vele, az a lelkivilágában is végbemegy, gondolkodás- módját, viselkedését, cselekedeteit be49