Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Milan Vondruška elvtársnak, a Cseh Szocialista Köztársaság oktatási miniszterének beszédéből

olyan tartalékokra, amelyek kihasználása azonnali javulást eredményezne a közösségi nevelésben. Elsősorban arról van szó, hogy a tanulók megismerő és gyakorlati tevékenységében az aktivizáló közösségi munkaformákat kell alkalmaznunk, az osztályfőnököknek átgondoltabban kell irányítaniuk az egyes tantárgyakat tanító pedagógusok munkáját, az osztályközösség életében pedig jelen kell lennie az egész iskola és a még szélesebb körű társadalmi környezet — a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet tevékenységének.

Az iskola munkájában a tanulók közösségi tudata fejlesztésének módjait és lehetőségeit a közösségi nevelés konkrét céljai és feladatai, valamint a közösségi nevelés, a művelődés és a szakmai képzés feladatainak összehangolása biztosítják az adott iskolatípustól függően. Az iskola mindennapi életében ez azt jelenti, hogy céltudatosan össze kell kapcsolnunk a nevelés közösségi formáit a tanulókat érő egyéni ráhatásokkal, a problémafelvető oktatással, a csoportos munkaformákkal. Átgondoltabban kell megszerveznünk az osztályfőnöki órákat, s azokon mindenekelőtt a közösségi nevelés problémáival kell foglalkoznunk. Az osztályfőnöki órákon állandóan felszínen kell tartanunk a következő kérdéseket: a tanulók személyes felelőssége a tanulásban elért eredményekért és magatartásukért, a szocialista erkölcs elveinek és a szocialista társadalom törvényeinek a megtartása. Elemeznünk kell a személyiségnek azokat a tulajdonságait, amelyek a közösségi érzés lényegét alkotják (pl. a becsületességet ,a szelídséget, az igazságosságot, az együttérzést, a bírálat és az ön- bírálat alkalmazásának a képességét stb.).

Iskoláinkból még nem száműzték a formalizmust, amely az aktivitás meny- nyiségében látja a közösség fejlődésének a biztosítékát. Arra törekedjünk, hogy csökkentsük a sok területre felaprózott aktivitást, s inkább azokra a jelenségekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek az iskola életének szerves és központi részét alkotják, és kedvezően befolyásolják a kitűzött nevelési célok elérését.

Tanulóink közösségi érzését legjobban azáltal fejleszthetjük, hogy társadalmi szempontból hasznos munkára, az iskolai fegyelem és rendtartás tudatos megszilárdítására, a szocialista erkölcs hagyományainak az átadására, kezdeményezésre és egymás kölcsönös segítésére serkentsük őket. E cél elérése érdekében megfelelően kell működnie az önkormányzatnak, és meg kell teremteni a szocialista versenyhez szükséges feltételeket. Még ma is találkozhatunk teljes mértékben ki nem aknázott lehetőségekkel pl. az osztályon kívüli nevelésben, a napközi otthonok és gyermekotthonok, a Pionírszervezet és a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a szakkörök stb. tevékenységében.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tanulók az első társadalmi és szervezési készségekre nem akkor tesznek szert, ha a pedagógus által meghatározott feladatokat kell megoldaniuk, hanem akkor, amikor ők maguk válnak a közös műért felelős szervezőkké. A személyes tapasztalatok szerzését a nevelés egyetlen verbális formája sem helyettesítheti. A gyakorlati tevékenység a szocialista valósághoz való erkölcsi viszony, a más emberekkel való kapcsolat kialakításának is döntő feltétele, főleg akkor, ha a tanulóknak lehetőségük és idejük van átgondolni és átélni mindazt, amit az ilyen jellegű tevékenység során tapasztaltak. Szükséges tehát, hogy a nevelés eredményességét befolyásoló rendezvényeket nagyon megfontoltan válogassuk meg. Olyan tapasztalatok szerzésével kössük össze őket, amelyekből a tanulók számára világossá válik, hogy a munkában közös igyekezetre, közös elhatározásra van szükség; hogy a siker feltétele a fegyelem, vagyis az, hogy pontosan teljesítsük kötelességeinket és a ránk háruló feladatokat. E rendezvények hatására tuda46