Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-10-01 / 2. szám - A Spišská Nová Vesben 1985. július 2-4. özött megrendezett pedagógusnapokon elhangzott bezámolókból
őket. Szükséges azonban, hogy erre a követelményre a pedagógusokat felkészítő főiskolákon is az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak. Tegyük fel azonban a kérdést: miért hangsúlyozzák a nevelés és a tanítás egységét sokkal gyakrabban a megvalósításnál, miért váltja fel egyes esetekben a nevelést az aktualizálás, a sokszor kényszerített, céltalan, a tanulókat a fő kötelességéktől elterelő időszerűsítés? Ha ilyen szempontból tekintünk a jövő pedagógusainak a felkészítésére, akkor objektívan megállapíthatjuk, hogy valami nincs rendben. Fel kell tennünk tehát a kérdést: hogyan készítik fel a jövő pedagógusait pedagógiai é(s didaktikai szempontból, hogy képes legyen összekapcsolni szakmai ismereteit és a marxista-leninista tanítást, a marxista-leninista filozófiát, mit tud majdani diákjai lélektanáról? S nemcsak azt kell megkérdeznünk: mit tud róla? Azt is, mit tettünk azért, hogy ezeket az ismereteket a gyakorlatban komplex módon alkalmazza. A pedagógusról és a továbbképzésről való gondoskodás csak a probléma egyik része. Iskoláinkban azonban pedagógiai testületek működnek. Ezek olyan pedagógusközösségek, amelyekben minden egyes pedagógus felelősséggel tartozik saját munkájáért, ugyanakkor azonban azért is, milyen hatást fejt ki az iskola egész pedagógusközössége a tanuló sokoldalú, harmonikus és bonyolult személyiségének a kialakítására. Ebben nagy szerepet játszik az iskola igazgatója,, mint irányító és vezető személy, aki nemqsak a pedagógusok nevelését és művelődését, pedagógiai tevékenységét befolyásolja, hanem azt is figyeli, hogy a pedagógusközösségnek milyen hatása van a rájuk bízott tanulókra. Az az igazgató, aki megelégszik az iskolában rendezett akciók számának a bejelentésével anélkül, hogy annak konkrét hatását értékelné, nem teljesíti maradéktalanul a kötelességét. A jó igazgató képes arra, hogy objektívan értékelje a pedagógusnak a tanítási órán végzett oktató-nevelő munkáját, ugyanakkor az osztályon és iskolán kívül végzett tevékenységét is, időben közbe tud lépni, tanácsot tud adni, megtalálja a hiányosságok megszüntetésének a módjait a jó tapasztalatok elterjesztésének a formáit. Ugyanúgy azt is elvárjuk, hogy a tanfelügyelő haisonló módon tudja értékelni az igazgató tevékenységét.-Vegyük még egyszer szemügyre az iskola munkáját. Vizsgáljuk meg most olyan szempontból, hogyan hat ki tevékenysége a társadalomra, jobban mondva a nyilvánosságra. A pedagógusoknak az iskolát látogató tanulók szüleivel végzett munkájáról szeretnék szólni. Munkánkban ezen a téren is van mit javítanunk, mert ebben az esetben az emberek gondolkodásának és magatartásának a'kialakításáról van szó. A Szülők és Iskolabarátok Szövetségében tömörült szülőket — legalábbis egy részüket egyetlen cél fűzi az iskolához: megfelelően akarják nevelni gyermekeiket, és segíteni akarnak az iskolák nevelési és oktatási törekvéseinek a megvalósításában. Ehhez azonban nem elég, ha formálisan értekezletre hívjuk az adott osztályokba járó diákok szüleit, ahol a szülők nem hallanak mást, csak tájékoztatást a tanulók előmeneteléről, megtudják az iskola kitüntetett tanulóinak a számát, a szakköri tevékenységbe bekapcsolódott tanulók számát, az iskola tanulói által elért eredményeket a különböző versenyeken stb. A szülők ugyanis egész sor neveléssel kapcsolatos ismereteket alkalmazhatnának nemcsak saját gyermekeik nevelésében, hanem munkahelyükön is. Annak ellenére, hogy azt hangoztatjuk: a nevelés és a művelődés olyan folyamat, amelyben sajátos törvények és törvényszerűségek érvényesülnek, e folyamatban mégis gyökeres változásokat kell elérnünk, olyanokat, amelyek magát a folyamatot teszik új irányúvá és hatékonyabbá, az eredményeket pedig Š7
