Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-10-01 / 2. szám - A Spišská Nová Vesben 1985. július 2-4. özött megrendezett pedagógusnapokon elhangzott bezámolókból
ben; népünk szocialista tudatának formálásakor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy hazánkban a fejlett szocialista táisadalom építését a két társadalmi rendszer könyörtelen és egyre jobban kiéleződő harca közepette valósítjuk meg. Ilyen körülmények között az eddiginél nagyobb szükség van a pártos elvhűségre, az események és jelenségek értékelésében a következetesen pártos megközelítésre, az ideológiai munka alkotó, offenzív jellegére. '„Ideológiánk offenzívája“ — hangoztatta Gorbacsov elvtárs — nemcsak a mítoszok és a burzsoá ideológia elkoptatott állításainak leleplezésében rejlik. Ez elsősorban a mi ideáljaink, a társadalmi élet szocialista normáinak, a valódi szabadságnak és demokráciának, történelmi utunk propagálásának a megvalósítását jelenti. Mindannyian jól tudjuk, hogy az új élet nem következik be magától. Küzdenünk kell érte, nem szabad megijednünk a nehézségektől és visszariadni az esetleges sikeretelenségektől.“ Ez azonban megköveteli, hogy nevelési szempontból hassunk az emberekre, hogy felismerjék és meggyőződésükké váljon, hogy munka és minden egyén jelentős áldozatvállalása nélkül nem haladhatunk előre, sőt azt sem tarthatjuk meg, amit már elértünk. Fontosnak tartom, hogy minden alkalommal, amikor ifjú nemzedékünk szocialista neveléséről esik szó, előtérbe kerüljön az esztétikai nevelés jelentősége is. A mi feltételeink között is érvényes mindaz, ami a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tavalyi júniusi ülésén hangzott el: „Ugyan hol tehet az ember szert az esztétikai nevelés alapjaira, ugyan hol alakíthatja ki magában a szép iránti érzéket, a művészeti alkotások értésének és értékelésének a képességét, ugyan hol kerülhet közel a művészi alkotásokhoz, ha nem az iskolában?“ * Ezért az esztétikai nevelés további fejlesztése is azok közé az elsőrendű feladatok közé tartozik, melyeket oktatási-nevelési rendszerünk biztosít. Az esztétikai nevelés jelentőségére nálunk hagyományosan szélesebb társadalmi összefüggésekben tekintettünk. Az előző nemzedékek a gyerekekbe már azok kiskorétól beoltották a szép és a jó iránti érzéket. A mi feladatunk sem lehet e téren más, el kell érnünk, hogy az esztétikai nevelés fontos eszközzé váljon a pedagógus kezében, melynek segítségével nemcsak az iskolai munkában gazdagíthatja az emberek kulturális élményeit, fejlesztheti Esztétikai érzéküket és művészi alkotókészségüket, hanem úgy neveli őket, hogy az iskolában szerzett esztétikai készségeket a későbbiekben is kamatoztathassák. Meg kell tehát szilárdítanunk a tanulók alkotó hozzáállását a szocializmus és a kommunizmus eszméihez, segítenünk kell őket kulturális és társadalmi aktivitásuk kibontakoztatásában. Az esztétikai nevelésnek ezért a művészi képességeket és készségeket kell fejlesztenie, meg kell szilárdítania azokat a szokásokat, amelyek az esztétikai élmények szükségletét váltják ki és az értékítéletek megalkotásához vezetnek. A nevelésnek ezen a területén azonban az is fontos, hogy megteremti a feltételeket a gondolkodás és a magatartás építő, tudományos és műszaki jellegének a kialakításához, elősegíti az absztrakt gondolkodás színvonalának az emelését s ezáltal a többi oktatási-nevelési tantárgy tartalmának jobb megértését. Már 1979-ben a pedagógusok első országos konferenciáján hangsúlyozták, hogy „... az esztétikai nevelést nemcsak az óratervben feltüntetett képzőművészeti és zenei nevelés órák jelentik. Az esztétikai nevelés eredménye az is, ha szerényen és ízlésesen öltözködünk az iskolában vagy a munkahelyen, ha környezetünket kellő érzékkel rendezzük be, ha gondosan védjük környezetünket, 35
