Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Benyák Mária: Négyszemközt kitüntetett pedagógusainkkal

négyszemközt

kitüntetett

pedagégussinkksi

Rendek Erzsébet, az 1—4. osztályos Sáréi (Šárovce) Alapiskola pedagógusa 1983-ban kapta meg a Példás Tanító kitüntetést. Közel három évtizedes nevelői, tanítói munkájának elismerése mélyen meghatotta, s ugyanakkor el is gondolkodtatta. A hosszú évek során talán nem is jutott eszébe, hogy egyszer majd azért a munkáért, amelyet oly természetesen végzett, ahogy a napok követik egymást, kitüntetésben részesítik. Az elismerés mellett a legnagyobb öröme az, hogy tervei sorra-rendre megvalósultak.

—Az én életem ünnepnapjai azok, amikor gondtalan, nevető gyerekeket látok magam körül. Ezt akartam, ezért dolgoztam eddig, s ezért fogok dolgozni ezentúl is. Pedig egyetlen tanév és egyetlen nap sem volt könnyű. Különösen az első években. Amikor 1956-ban befejeztem tanulmányaimat, rögtön idekerültem Sáróba. Az elmélyült ügybuzgalomra és pedagógusi elkötelezettségre bizony nagy-nagy szükség volt. Tanulóink fele cigány, akik külön bánásmódot és tanítási-nevelési formákat igényelnek. Akkor még létezett a péró, vagy ahogy itt hívták, a Gödör. Reggelente azzal kezdtük a napot, hogy összeszedtük a gyerekeket, s csak aztán kezdhettünk a tanításhoz. A tanórákat pedig úgy kellett beosztani, hogy a gyengébb képességűek is felfogják a tananyagot, de a jobb tanulók se unatkozzanak. Maronyák Béláné egykori igazgatónőm segítségével néhány év alatt egy újabb életiskolát jártam ki itt, Sáróban. Aztán úgy megszoktam ezt a többletmunkát, ezt a felelősségteljes posztot, hogy már hiába adódott volna más lehetőség, ezt a falut nem tudtam elhagyni — kezdte beszélgetésünket Rendek Erzsébet.

A tanulók aránya ma sem változott, hiszen a hetven diák fele ma is cigány.Változtak azonban a körülmények, s szerencsére a változás már a gyerekeken is észlelhető. Ez nemcsak külsőségekben mutatkozik meg, hanem viselkedésükben, gondolkodásukban, céljaikban is, hiszen már szüleiket ugyancsak ez a társadalom nevelte. Közülük nem egyet éppen Rendek Erzsébet tanított meg nemcsak a kötelező tananyagra, hanem arra is, miként igazodjanak el az életben, hogyan alapozzák meg jövőjüket. Azokra a tanítványaira a legbüszkébb, akik a legnyomorúságosabb környezetből kiemelkedve, jobbra, többre vágyva, céljaikat munkával megvalósítva emberibb körülményeket biztosítottak maguk és családjuk részére. Neveket sorol, olyanokét, akik visszajárnak hozzá most is, meglátogatják egykori tanítójukat, szívesen veszik tanácsait, őszinte segítőkészségét. Nem felejtették el, hogy gyerekkorukban a tanító néni irányította őket a helyes útra.

— Ma már sokkal könnyebb, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt volt. 1976-ban beköltöztünk a szép, új iskolaépületbe. Felszámolták a Gödröt is, a cigánylakosság beköltözött a faluba. A környezet, a jobb körülmények hatottak a cigánygyerekekre is. Nagyon lényeges az is, hogy évente cigánytábort rendezünk a járásban, ahol három hétig üdülnek, nyaralnak és tanulnak a gyerekek. Sokszor úgy érzem, fárasztó az a három hét, hiszen a tábor életét irányító pedagógusoknak olyankor huszonnégy órából áll a mun-