Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Szeberényi Z. J.: Az idegen nyelvek tanítása / Figyelő
1880), a Tonie—Solfa-módszer megalapítója, olyan betűjelzéssel próbált könnyíteni a hangjegyíráson, hogy az 1. fok mindig a dó, a 2. a re és így tovább. Persze, ez az újítás nem tudott meggyökerezni. Minket ma a szolmizációs jeleket kísérő kézjelek emlékeztetnek az énekoktatásnak erre a nagy úttörőjére. Hogy a relatív szolmizáció nem zárja ki azt, hogy abszolút hangmagasságban énekeljünk, valamint, hogy a paralel mollt hogyan „szerkeszthetjük“ meg, arról legközelebb szólunk. Addig is szívesen várjuk kedves olvasóink levelét. Befejezésül pedig megemlítjük: közismert, hogy Kodály Zoltán csak annak adott autogramot, aki el tudta szolmizálni azt a kis dallamot, amit a Mester ott rögtönzött részére. Nos, kívánjuk: minden csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolát végzett tanuló érdemelje ki ezt a megtisztelő „autogramot“. Ez lenne ui. a tanítóság legnagyobb elismerése! Dr. Mózsi Ferenc I6ÜÉL0 F Äz idegen nyelvek tanítása Pedagógiai Szemle Az utóbbi időben az idegen nyelvek oktatásáról és általában a nyelvismeretről számos írás jelent meg a napisajtóban, a különféle szakmai és egyéb sajtóorgánumokban. A téma szinte divattá vált, s a viták, a hozzászólások, nyilatkozatok olykor a kampányszerűség benyomását keltik. Ez annyiban örvendetes, hogy a társadalom életének szinte valamennyi szféráját átfogó gondról van szó, viszont fenyeget a kampányok örökös veszélye, a kifulladás, a „mindenki elmondta a magáét, de semmi sem változott” önáltató végkifejlete. A megnyilatkozások sorából a legfigye- lemre méltóbban az OPI rangos folyóiratának, a Pedagógiai Szemlének az elmúlt évben rendezett vitája emelkedik ki, amely végigvonult az egész évfolyamon, összesen 16 cikkben foglalkoztak a sokágú kérdéssel. A vitaindító tanulmányt Fülöp Károly írta (Idegen nyelvek az iskolában, 3. és 4 .szám). Részletes, összefüggő és tárgyilagos képet ad az idegen nyelvek oktatásának mai helyzetéről. Mint írja, a nyelvoktatás iránti igény természetes következménye Magyarország gazdasági-társadalmi nyitottságának, a világban betöltött helye dinamikus alakulásának. A közvélemény az idegen nyelvi ismeretek, készségek megszerzését, sőt a széleskörűen differenciált igények kielégítését is az iskolai nyelvoktatástól reméli, azt várja el az általános, majd középiskolát végzett fiataloktól, hogy a mindennapi élet egyszerű szituációiban tudjanak idegen nyelven kommunikálni, értsék meg a választott pályával, munkakörrel kapcsolatos alapvető szakirodalmat, töltsék be az alkalmi tolmács és idegenvezető szerepét, a különféle felsőoktatási intézménybe készülők pedig rendelkezzenek megfelelő nyelvi, irodalmi, stilisztikai ismeretekkel stb. Az iskola — más tárgyakhoz hasonlóan — az idegen nyelvek esetében a többség számára csupán az alapok kiépítését vállalhatja, amelyekre ki-ki ambíciója szerint — az iskolában vállalt többleterőfeszítéssel vagy tanfolyami keretek között — építheti fel az egyéni céljának legmegfelelőbb tartalmú és színvonalú nyelvtudást. Bár az iskola elsőbbsé-
