Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-11-01 / 3. szám - Hadas Katalin: A számítástechnika szerepe a pályaválasztásban
lük. Munkánk lényegében két feladat megoldására irányult. Az első feladat során a számítástechnika alkalmazásának lehetőségeit vizsgáltuk a tanulók pályaválasztásra való nevelésében, míg a másik részfeladat: hogyan lehet és kell bevezetni az új előrejelző rendszert. Munkánk eredményességét többek között az is bizonyítja, hogy az SZSZK Oktatási Minisztériuma Szlovákia-szerte bevezette az új előrejelző rendszert. Munkánk második részében fő feladatunk volt a számítóközpontból visszakapott információk hatékonyságának igazolása a tanulók iskolai- és pályaválasztásával kapcsolatban. Figyelmet fordítottunk az információ- átadás módszereinek elemzésére. Az individuális, csoportos és tömeges tanácsadás hatékonyságát is vizsgáltuk, tanulóknál és szülőknél egyaránt. Leghatásosabbnak az a hivatalos írásbeli értesítés bizonyult, melyben az iskola igazgatósága értesítette a szülőket, hogy gyermeküknek nagyon kicsi az esélye, hogy bejusson a kiválasztott iskolába. A módszerek hatékonyságát illetően megállapítottuk, hogy a szülők az értesítés kézbevétele után rövid időn belül felkeresték a nevelési tanácsadót, és egyénileg megbeszélték a további lehetőségeket. Ez bizonyult a leghatékonyabb módszernek, melynek során a szülő és a pályaválasztási tanácsadó valóban a tanulók képességeivel és a társadalom igényeivel összhangban levő pályát jelölte meg az egyes tanulók számára. Kevésbé hatékony a szülőkkel és tanulókkal végzett csoportos beszélgetés. Legkevésbé hatékony módszer a szülői értekezleteken alkalmazott tömeges információátadás. Milyen gyakorlati következtetések vonhatók le ebből a nevelési tanácsadás számára? A kutatás során szerzett adatok lehetővé tették, hogy a tanácsadáson belül kidolgozzunk egy modellt az előrejelző rendszer információival végzendő optimális munkához. A többi kísérleti eredménnyel összhangban megállapítottuk, hogy hatékonyabbak a szülőkkel, mint csupán azokkal a tanulókkal végzett konzultációk, akik a „C“ csoportba kerültek. Ez azzal függ össze, hogy a szülőknek gyakran döntő szavuk van gyermekeik pályaválasztásában. Az egyes konzultációs formákat illetően (annak ellenére, hogy különféle a hatékonyságuk), a speciális-általános kontinuitás különféle szintjén közölhetünk adatokat az előrejelző rendszerről. A tömeges beszélgetések során (szülői értekezletek stb.) általános informáicókat közölhetünk erről a rendszerről, ismertethetjük funkcióját, felépítését, szerkezetét, szerepét, felhasználási lehetőségeit. A csoportos beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy több olyan tanulóval vagy szülővel foglalkozzunk, akiknek hasonló problémáik vannak. Ezek általában individuális konzultációkkal végződnek, amelyek célja, hogy az egyes tanulókat átirányítsuk a ,,C“ csoportból — ahol eddig minimális lehetőségük volt arra, hogy felvegyék őket — olyan iskolába, ahol lehetőségeik lényegesen kedvezőbbek lesznek. Milyen volt az előrejelző rendszer visszajelző információinak hatékonysága? A kelet-szlovákiai kerület azon járásait, ahol az előrejelző rendszert következetesen alkalmaztuk (a kísérleti csoportban) statisztikailag összehasonlítottuk azokkal a járásokkal, ahol ez nem így történt (ellenőrző csoport). Az összehasonlításokból kitűnt, hogy a kísérleti csoportban statisztikailag lényegesen kisebb volt az aránytalanság az egyes iskolák felvételi terve és az oda jelentkező tanulók száma között, mint az ellenőrző csoportban. Milyenek az eddigi tapasztalataik az előrejelző rendszer bevezetésével kapcsolatban Szlovákiában? Az magától értetődik, hogy az előrejelző rendszer bevezetése a pálya- választási és iskolai gyakorlatban egész Szlovákia területén nem volt és néhol még jelenleg sem könnyű. An90