Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-11-01 / 3. szám - Irena Pašková:
dolgozók összefogva, együtt folytatják a harcot. A konferencia vitájában a küldöttek nagy része örömmel üdvözölte ezt a bejelentést, és egyetértettek Szlovákia és Kárpát-Ukrajna baloldali képviselőinek határozatával, hogy összehívják a kongresszust. 1921. január 16-án Lubochűán összesen 149 küdött találkozott. Közülük 88 szlovák, 36 magyar, 15 német, 6 ukrán nemzetiségű volt, négyen pedig a Poale- Zion zsidó munkásszervezet bal szárnyát képviselték. A kongresszuson 40 vendég is részt vett. A kongresszuson M. Culen elnökölt, az alelnöki tisztséget pedig Svratka szenátor töltötte be, aki a magyar és a német küldötteket ismertette meg a kongresszus programjával. A kongresszus fő programja volt a Kommunista internacionálé 21 pontjának a megtárgyalása. A kongresszus a pontok elfogadása mellett döntött azzal a megjegyzéssel, hogy a 17. pont értelmében a párt nevének megválasztását az ideiglenes szervező bizottságra bízta, melynek feladatául tűzték ki, hogy végezze el a szükséges szervezési munkákat, és teremtsen kapcsolatot a prágai párttal. Annak ellenére, hogy a kongresszust a csendőrség erőszakosan megzavarta, a küldöttek mind a szlovák, mind pedig a magyar és a német szekcióban egyhangúlag elfogadták az előterjesztett határozaii javaslatot. A kongresszus másnap Ružomberokban illegálisan folytatta ülését. Itt fogadták el a párt akcióprogramját és választották meg a szlovákiai és a kárpát-ukrajnai párt ideiglenes vezetőségét. A lubochűai kongresszus fontos határkő volt a CSKP történetében, s jelentős mértékben hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság munkásmozgalmában az egyik fontos szakasz sikeres lezárásához, melynek tetőfokát 1921. május 14—16-án Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása jelentette. A CSKP egységes, internacionalista párttá az 1921. október 30. és november 3. között megtartott egyesítő kongresszuson vált. Ez a kongresszus lett a jelképe annak, hogy Csehszlovákia szervezett forradalmi proletariátusa a proletár internacionalizmus elvei alapján alkotta meg pártját. A forradalmi munkásmozgalom értékelésekor gyakran felvetődik a kérdés, mi volt az oka annak, hogy a proletariátus a forradalmi fejlődés irányát éppen Szlovákiában határozta meg. Szlovákia proletár átusának a fejlődése ugyanis a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárton (baloldal) beiül is megelőzte Csehország és Morvaország proletariátusának a fejlődését, holott ezekben az országrészekben a szociáldemokrata párinak mélyebb gyökerei voltak. Erre és a további kérdésekre az a tény a válasz, hogy Csehszlovákia rövid fennállása alatt a szociáldemokraták tekintélye a szlovákiai dolgozók szemében alaposan megcsappant, mivel a párt jobboldali vezetése több esetben a burzsoáziával lépett szövetségre, s ez bizalmatlanságot váltott ki. A további ok az volt, hogy Szlovákia és Kárpát-Ukrajna proletariátusa a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság fennállása idején történelmi tapasztalatokat szerzett a közvetlen forradalmi harcban. Napjainkban, amikor nemzeteink a Csehszlovákia munkásosztálya uralomra jutásáért vívott harc megkezdésének 65. évfordulójára emlékeznek, megállapíthatjuk, hogy elértük azokat a célokat, amelyekért a forradalmi tömegek küzdöttek és áldozatokat hoztak. Szocialista társadalmunk továbbra is a Nagy Október szellemében fejlődik, hiszen munkásosztályunknak az mutatott példát abban, hogyan kell folytatni a forradalmi harcot, és ennek eredményeként született meg internacionalista alapokra épülve Csehszlovákia Kommunista Pártja. A forradalom szelleme teszi lehetővé, hogy az egyre erősödő szocialista világrendszer nemzetei kölcsönös kapcsolatában a szocialista humanista viszonyok uralkodjanak, valamint azt, hogy megőrizzük a világbékét. Ford.: K. Gy. 68
