Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-11-01 / 3. szám
NÉGYSZEMKÖZT kitüntetett pedagógusainkkal A Galántai Magyar Tanítási Nyeivű Alapiskola nem esik messze a városközponttól, mégis bizonytalanul lépkedek a családi házak sora között mindaddig, míg iskolások egy csoportja el nem halad mellettem. Az iskolát még mindig nem látom. Gyermekzsivaj igazít útba, immár másodszor, ló kétméternyi élősövény-kerítés mögül szűrődnek ki a hangok, tehát jó helyen járok. A folyosókon sürgés-forgás, mosolygó arcok. No, itt ugyancsak intenzíven kezdődik a tanév — gondolom. Beszélgetőpartnerem ONÓDI JÓZSEF, aki a prágai pedagóguskonferencián vette át a Kiváló munkáért kitüntetést, később elmondja, hogy többről is szó van. Húsz évi „társbérlet“ után birtokukba vehették az iskolát; a szlovák tanítási nyelvű iskola új épületbe költözött. — „Mindkét tantestület várta már, hogy jobb körülmények között taníthasson, s most, amikor elváltunk, mindkét részről tudatosítottuk: annyira összeszoktunk, hogy bizony hiányzunk egymásnak“ — mondja mosolyogva, s beinvitál kis birodalmába, a kollégák segítségével frissen kifestett kabinetbe. Kérdéseimre különös módon válaszol. Magáról keveset beszél, annál szívesebben szól az iskolában folyó oktató-nevelő munkáról, a kollektíváról, a tanítói munka varázslatos erejéről, arról, hogy aki ebbe egyszer belekóstolt, kerüljön bár el más munkaterületre, mindig nosztalgiával fogja emlegetni a pedagógusként eltöltött időt. ónodi József csúzi (Dubník) születésű. Érsekújváron (N. Zámky) érettségizett, majd a pedagógiai főiskolán folytatta tanulmányait előbb Bratislavában, majd Nyitrán (Nitra). 1963-ban végzett, s a katonai szolgálat után Galántán