Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-10-01 / 2. szám - Bábosik István: Személyiségformálás közvetett hatásokkal / Könyvekről - Az írás és helyesírás tanítása / Figyelő
Tanítványairól végtelen szeretettel beszél, s míg végignézzük az osztályképeket az albumban, a mai gyerekekről ejtünk szót. Arról faggatom, menynyiben vannak „mai“ gyerekek, vannak-e ilyenek egyáltalán. „Talán csak annyiban, hogy a mostani iskolások idegrendszere érzékenyebb. A családban viszonylag kevesebb idő jut a gyermekekkel való foglalkozásra, falun, ahol még háztáji is van, még kevesebb, mint városon. Ezt a magam részéről az iskolában igyekszem ellensúlyozni. Sok szó esik mostanában az erkölcsi nevelésről. Itt — mint olyan sok más területen — a pedagógus személyisége, példamutatása, nevelési módszere döntő“ — mondja. Elmondja, hogy tavaly ősszel arra lett figyelmes, hogy egyik harmadikos tanítványa rendszeresen dohányzik. Mivel a szülők támogatására nem számíthatott, magának kellett megoldást keresnie. Időbe telt, míg megállapította, mivel lehet a leginkább hatni a gyerekre, mi az, amit elfogad, amin elgondolkodik. A meggyőzés hosszan tartó munkájába az egész osztályt — 39 tanulót — bevonta, s nem eredménytelenül. Ügy véli, hogy sok esetben épp a pedagógus az, aki felé a gyermek nagyobb bizalommal fordul, mint szüleihez. Nemegyszer elég. ha a tanító meghallgatja a gyermek mondanivalóját, tanácsot ad. A nevelői hatás akkor érvényesül a leginkább, ha a gyermek az óvodából már jó erkölcsi alapokkal érkezik. Ebből a szempontból nagyon fontos az óvónők munkája. Persze, a gyerekek nevelése ma már nemcsak a szülők és a pedagógusok ügye. Beleszólnak ebbe a tömegkommunikációs eszközök is, főleg a tévé. Itt pedig a pedagógus csak arnwit tehet, hogy egy-egy alkalmas műsorra felhívja a gyerekek figyelmét, arról elbeszélget velük, helyes értékítéleteket próbál kialakítani bennük egyikmásik adás kapcsán. A gyerekek erkölcsi világára káros, azt romboló műsorok nézését viszont csak nehezen tudja megakadályozni, itt a felelősség elsősorban a szülőkre hárul. — Ezeket a gondokat mi is átéltük, hiszen mi is szülők vagyunk — néz férjére, aki jó házigazdaként sürgölődik, s pillanatok alatt k’ávét tesz elénk. A férj, Karácsony Gyula járási tanfelügyelő. Tőle tudom meg, hogy otthon, munkaidő után is elemzik, boncolgatják az egyes — keményebb diónak bizonyuló — nehézségeket. Bea lányuk is pedagógusnak készül, harmadéves, »rosz- történeiem szakos. Fiuk csak most áll a pályaválasztás küszöbén. A tanulók továbbtanulása szempontjából meghatározó jelentőáege van az alapos szlovák nyelvtudásnak. Milyen eredményeket érnek él tanítása terén? — faggatom tovább. Nincs okunk panaszra — válaszol, majd elmondja, hogy a Poznaj slovenskú reč versenyen az iskola tanulói jól megállják a helyüket, volt már járási első helyezettjük is. A szlovák nyelv óráit az alsó tagozaton is teljes mértékben kihasználják. Olvasnak a Zorničkából, s ha van hasonló jellegű írás a Kis Építő- Íren, azt összevetik, megbeszélik. A felsőfokról olykor még a Priatel't is kölcsönkérik, és a jobb tanulókkal kiválasztják a koruknak, tudásuknak megfelelő írásokat. Amikor az iskolán kívüli funkciókról, teendőkről beszélgetünk, szerényen mosolyog: — Véleményem szerint nem lehet elválasztani az iskolai tevékenységet a falu politikai és kulturális életétől. Ha a faluban valamilyen akció van, a£>ból minden tömegszervezet közösen vállal részt. Magam a CSEMADOK-ban dolgozom vezetőségi tagként, a hnb mellett működő szociális bizottság tagja vagyok. Mivel tavaly egy ideig beteg voltam, lemondtam a szakszervezeti elnöki üsitségről. Most alelnökként ’dolgozom. Sok esetben kollégáimmal szervezünk egy-egy akciót, ha kikérik a tanácsomat, szívesen segítek. Erről tanúskodik az a bejegyzés is, amely egy újonnan kapott könyv belsejében olvasható: — A segítségért, ami »agyon jólesett — köszönő’!» — baráti szerétért el: Marika. A kolléganő hálája talán túl is mutat önmagán... f*í
