Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-10-01 / 2. szám - Bábosik István: Személyiségformálás közvetett hatásokkal / Könyvekről - Az írás és helyesírás tanítása / Figyelő

tatkozik, ami főleg a minőség gyengeségéhez vezet. Ezért olyan fontos kezdettől fogva a helyes ritmus kialakítása.

Az utóbbi években kevés szó esik a tanulók írástechnikájáról, holott azt tapasztaljuk, hogy romlott a gyermekek írása. Ennek okát abban látjuk, hogy egyre többet kell írniuk a tanulóknak, és kevesebb idő jut az írásbeli feladatok tetszetős kivitelezésére.

Igazgatók és szakfelügyelők, akik sokat hospitálnak az alsó osztályokban, észrevették, hogy a tanítók nagyon keveset és felszínesen foglalkoznak az írástechnikai problémákkal. Az 1. osztályban a betűelemek, a kis- és nagybetűk írásának megtanulásával tulajdonképpen befejeződik az intenzív készségfejlesztés. A második félévtől kezdve, valamint a 2. és 3. osztályokban a nevelők jelentős része a feladatok tartalmának helyes megoldására irányítja a tanulók figyelmét. Tevékenységükben háttérbe szorul az írástechnika fejlesztése> az ilyen jellegű hibák felismertetése, közös elemzése, s nem utolsósorban az egyéni korrekció.

A nehézségek lehetséges okait vizsgálva a szerző arra a következtetésre jut, hogy a tanítók elbizonytalanodtak az írástanítás feladatának értelmezésében s ebből fakadóan az írástechnikát fejlesztő eljárások alkalmazásában. Az idősebb tanítók azt hiszik, hogy már korszerűtlen „szépírással” foglalkozni, pedig jól emlékeznek arra a módszerre, amellyel elsajátíttatták tanítványaikkal a tetszetős, könnyen olvasható írást. A fiatal pedagógusok szemléletében sem áll megfelelő helyen az írástanítás. Állításuk szerint a magyar nyelv és irodalom tantárgypedagógia keretében keveset foglalkoztak az írás, íráshasználat tanulásának, tanításának bonyolult kérdésével. Legfeljebb az 1. osztályos betűtanítás módszerével ismerkednek meg, de kevésbé tájékozottak azokban az eljárásokban, amelyek az általános vagy egyéni hibák javítását célozzák.

Az írástanulás és -tanítás a pedagógus részéről gondos szervezést, határozott irányítást, a tanulóktól összpontosított figyelmet, elmélyült munkavégzést igényel. Biztosítani kell a megfelelő munkaeszközt, a pádon a rendet, a helyes testtartást, a koncentrált figyelemhez szükséges

nyugalmat. A tanulók tevékenységét a pedagógus már ne zavarja meg különböző utasításokkal, elmarasztalásokkal, s a gyermekek munka közben ne kérdezgessenek, s ne beszélgessenek egymással. Arra a felszólításra, hogy „Vegyétek kezetekbe a ceruzát (tollat)!” vagy „Kezdjétek az írást!” — a tanulók zárják a lábukat, fektessék a padra a karjukat stb., vegyenek fel olyan testtartást, amely az egészségügyi kívánalmaknak eleget tesz, s addig üljenek nyugodt kényelemben, amíg nem végeztek a munkájukkal. A csend, az összeszedettség állapota természetesen csak azokra a percekre vonatkozik, amíg írnak a tanulók. Ahogy végeztek, társaikat is megvárták, különböző módon oldani kell a feszültséget lazító játékos gyakorlatokkal vagy egy másik nyelvi tevékenység beiktatásával.

Lehet, hogy ellenkezést vált ki a tanítókból az a túl aprólékos tanulásirányítási mód. Pszichológiai, pedagógiai szempontból megkérdezhetik, miért beszélünk közvetlen irányításról, külső vezérlésről, amikor egyre inkább tért hódít a szabadabb légkör, a közvetett irányítás, amely nagyobb lehetőséget biztosít a tanulói önállóság kibontakozására. Az ellentmondás azonban feloldható, ha belátjuk, hogy van néhány tantárgy vagy tantárgyrész, tevékenységelsajátítás, amely kezdetben több kötöttséget, határozottabb irányítást kíván. Ilyen az írástanulás, az íráskészség fejlesztése is. (Kovács Lászlóné: Írástanításunk nehézségei, 1983, 12. szám)

Az ez évi 3. számban Helyesírási gyakorlási módok az 1. osztályban címmel olyan eljárásokról olvashatunk, amelyek segítségével játékos formában sajátíttathatok el a helyesírás alapjai. A szókészlet szavainak gyakorlásán túl az ékezet, a kis és nagy kezdőbetűk, az írásjelek, a hangokra bontás tanításához nyújtanak ötleteket a szerzők. Néhány példa:

Manipulációs gyakorlatok: Élő betűk, a) A csapatok (padsorok) a kapott betűkből meghatározott idő alatt minél több szót alkotnak. A felhasznált betűkártyákat kezükben tartva az osztály elé állnak, az osztály az élő betűket leolvassa, majd közösen hangokra bontja, b) Rendezd az ösz- szekevert betűket! (e, F, i, r, — Feri stb.)

Kinél van a kérdés? A tanulók az írásvetítőről kivetített szöveget, amely az

64