Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-10-01 / 2. szám - Takács Matild: A beilleszkedés és a nevelés specifikus problémái / Óvodai nevelés

gyermekek nevelésében. A magyar anyanyelvű gyermekekkel közösen már a tanév elejétől óvodai nevelésben részesítettük őket. Reméltük, hogy a többi gyermek jó hatással lesz az ingerszegény környezetből kikerült gyermekekre. A gyermekek az óvodában egész napos ellátásban részesültek, de voltak olyanak is, akik ebédre hazajártak, és délutánra ismét visszajöttek az óvodába. A szoktatás a kevert csoportban könnyebben ment, mint az előző évben. A gyermekek könnyebben kezelhetőbbekké váltak, hamar barátot találtak maguknak.

A családokban azonban már nem folytatódott az óvodában megszokottá vált munka.

Igaz az is, hogy ezekkel a gyerekekkel sokkal többet kellett foglalkozni, mint a velük egykorú, ingergazdagabb környezetből érkező gyermekekkel. Ezt minden foglalkozásra való felkészüléskor külön tudatosítottam. Sok mindent kipróbáltam, volt, ami nagyon hasznosnak bizonyult. Eredménnyel használtam a bábot, a didaktikus játékot. Az asszociációs játékok is eredményesek voltak. Megjelöltem egy képet pl. virágot, az volt a feladatuk, hogy a rendelkezésükre álló sok-sok egyéb képből tegyék mellé azokat, amelyek olyan valamit ábrázolnak, ami a virághoz tartozik. Eleinte csak a szár, levél, gyökér, szirom szerepelt, a játéklehetőség szinte kimeríthetetlen bővítése, valamint ismereteik gazdagodása után helyet kapott az eső, locsoló, kapa, kert, Nap képe is.

Örömmel tapasztaltam, hogy a tanév végére nagyszerűen megállták a helyüket. A szülők nem jártak el az óvodai rendezvényekre, szülői értekezletekre, őket nehezebb volt kezelni, mint a gyermekeiket. Velük mindig személyesen kellett megbeszélni a problémákat. Állandó kapcsolatnak kell lenni szülő és óvónő között, hogy igazodjanak az óvodai napirendhez, reggel pontosságra kell szoktatni őket, dicsérni kell a gyermekek eredményeit, felhívni a szülők figyelmét, hogy az ő gyermekük előtt is éppen olyan lehetőségek vannak, mint a többi gyermek előtt.

Ha a gyermek nevelése az intézményben már helyes irányban halad, akkor a szülőket kell helyes irányban formálni. Azt hiszem, ez sokkal nehezebb feladat, mint a gyermekek óvodai nevelése.

Remélhetőleg, ha ezzel a kérdéssel minden esetben lelkiismeretesen foglalkozunk, akkor a cigánygyermekek, akiket mi készítünk fel az iskolai életre, egészségesebb és kulturáltabb körülmények között élhetnek, szakítva a hagyományos életformával és elindulhatnak a társadalmi fejlődés útján.

TAKÁCS MATILD Nagymegyer (Calovo) 1. sz. óvoda

54