Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-09-01 / 1. szám - Az oktatás fejesztésének iránya és problémái a világban / Figyelő
kólájában. Itt olyan élénk vitaszellem, gyakorlati tanítás — kísérletezés folyt, amire most úgy emlékszem vissza, hogy a pályám, gyakorlati tudásom elmélyítése szempontjából döntő jelentőségű volt. 1973-tól a szlovák tanítási nyelvű elektrotechnikai szakközépiskolában tanítottam. Az itt töltött évek sem teltek tétlenül, hiszen — többek között — kiépítettük a gyakorlati oktatás céljaira szolgáló laboratóriumot. Ebben az iskolában a villamos gépek próbatermének lettem a vezető tanára. Munkám eredményeit figyelembe véve 1977-ben felvettek a párttagok sorába. Egy évvel később fordulópont következett be életemben. A magyar tanítási nyelvű ipariban jól összeszokott, igényes kollektívába kerültem, ahol a jó értelemben vett egészséges egymásra figyelés még inkább gazdagította szakmai és pedagógiai ismereteimet. Minthogy a laboratórium kiépítésében már volt némi tapasztalatom, új munkahelyemen is örömmel láttam neki, hogy a kollégákkal két elektrolaborató- riumot hozzunk létre. Ma az egyik laboratórium vezető tanára vagyok, s 1983. november elsejétől az iskola egyik igazgatóhelyettese. Könnyű-e mérnöki végzettséggel beilleszkedni a pedagógusok közé? Érettségi után még meg sem fordult a fejemben, hogy valaha tanítani fogok. Az igazság az, hogy a tanítást a dolgozók esti iskolájában szerettem meg. Itt kerültem a pedagógia vonzáskörébe, amitől most már nem is szándékozom megszabadulni. Iskolájuk feladatának tekinti, hogy középfokú szakképesítéssel rendelkező szakembereket és sokoldalúan művelt fiatalokat neveljen. A magas szintű szakmai képzéssel párhuzamosan mit tekint Ön elsőrendű teendőjének, azért, hogy eleget tegyen ezeknek a követelményeknek? Azonkívül, hogy iskolánkban a tanulók magas fokú műszaki tudásanyagot és társadalomtudományi ismereteket sajátítanak el, kollektívánk minden tagja azon fáradozik, hogy ennél még gazdagabb útravalót kapjanak. Célunk, hogy helyes irányban fejlesszük a tanulók tudásvágyát és akaraterejét, hogy kifejlesszük bennük a kitartást. Napjainkban szinte már az alapiskolás tanuló is elsüllyed az iskola által nyújtott információözönben, ha a pedagógus nem tanítja meg az ismeretanyag szelektálására. Az erős akaratú, helyesen motivált, a munkát és annak eredményeit tisztelő tanuló könnyebben veszi az akadályokat, nem törik le az első nehézségek után, jebban helytáll a főiskolán, s ez nagyon fontos szempont. Az iskola növendékei az érettségi után különböző munkahelyekre, főiskolákra kerülnek. Mit tesz Ön és az iskola többi pedagógusa annak érdekében, hogy a végzettek otthonosak legyenek nemcsak a magyar, hanem a szlovák nyelvű szakterminológiában is? A tanítás első két évében igényeljük a magyar nyelvű tankönyveket. A 3—4. osztályban az óra kétharmadában magyarul vesszük át a tananyagot. Az óra végén azután szlovák nyelven rögzítjük a tanultakat. A szakkonverzáció óráin természetesen átvesszük a szlovák szakterminológiát. Nagyon odafigyelünk arra, hogy tanulóinknak ne legyenek nyelvi nehézségeik. Az üzemektől, munkahelyektől véleményeket kérünk tanulóinkról. E véleményeket hasznosítjuk további munkánk során. Ezek az adatok is arról tanúskodnak, hogy a munkaadók elégedettek tanulóinkkal. Ez pedig számunkra a. legszebb elismerés. Kása Karola
