Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1985-01-01 / 5. szám - Iskolánk és a Szocialista Nevelés

Iskolánk és a Szocialista Nevelés

A Szocialista Nevelés eddigi 29 évfolyamának köteteit lapozgattuk át Kurucz Lujza magyar—szlovák szakos kolléganőmmel, és Vargha Gyula igazgatóhelyettessel lapunk harmincéves jubileuma előtt. Felidéztük a múltat, elemeztük a jelen feladatait, és tervezgettük a jövőt. Mindhárman abban az időben kezdtünk tanítani, amikor az Učiteľské noviny magyar melléklete után megjelentek a Szocialista Nevelés első példányszámai. Közösen úgy döntöttünk, hogy rendhagyóan, szerkesztői kérdések nélkül tolmácsoljuk röviden beszélgetésünk tartalmát: mit is nyújtott iskolánknak módszertani lapunk?

PATÖCS JÓZSEF: 1951-ben kezdtem tanítani Galántán, az előző évben megnyílt magyar tanítási nyelvű középiskolában. 1978-tól az Izsai f Iza ] Alapiskola igazgatójaként dolgozom. Hogy miért ezzel kezdtem, annak is megvan az oka. Mert az 1951/52-es tanévben hárman tanítottuk az összevont két- osztályos középiskola 80 tanulóját, és kolléganőm volt Dr. Simich Erzsébet, aki az első számtól kezdve a szerkesztő bizottságnak tagja, majd 1956-tól 23 éven át szerkesztője volt lapunknak. S ki merem jelenteni, hogy az ő, az akkori és a jelenlegi szerkesztő bizottság áldozatos munkája révén a Szocialista Nevelés közkedvelt és megbecsült szaklapunk volt és mindeddig az is maradt. Különösen mi, a kisiskolák pedagógusai tudiuk ezt értékelni. M’előtt megindokolnám az állításomat, Kurucz Lujza, aki 1953-tól az iskolánkban tanít, bemutatia az iskolát.

KURUCZ LUJZA: Iskolánk, az Izsai Alapiskola 8 osztályos, 2 napközis csoporttal. 12 tanító és 2 nevelő dolgozik itt. A Szocialista Nevelést mindannyian rendszeresen olvassuk. Könyvtáramban megtalálható lapunk minden egyes példánya, s minden számát át is tanulmányoztam. Mint a magyar és a szlovák nyelv tanítója és mint osztályfőnök a 30 év alatt nagyon sokat tanultam lapunkból. Ügy gondolom, nagy segítségére volt minden pedagógusnak, akik tanulmányozták a lapban megjelent írásokat, vagy a módszertani gyűléseken és a tantárgyb'zottságok ülésein foglalkoztak egyes témáival. Lapunk a pálya- választáshoz is jelentős segítséget nyújtott. Az utóbbi időben is több hasznos anyagot közölt, amelyek alapján tanulóinkat jobban felkészíthettük a felvételi vizsgákra.

Iskolánkban az elmúlt évtizedek alatt mintegy 800 tanuló fejezte be a kötelező iskolalátogatást. Mindig ügyeltünk arra, hogy minél többen szerezzenek középiskolai végzettséget. Végignéztük volt végzős tanulóink tablóit. Elbeszélgettünk róluk, felmértük, hová jutottak el életpályájukon, s összesítettük az eredményeket. Volt diákjaink közül 15 mérnök, 8 orvos, 38 technikus, 25 közgazdász, több mint 45 pedagógus, 35 mezőgazdász és sorolhatnánk még tovább a kiváló szakemberek számát. Hasonlóan sok volt tanítványunk a kiemelt, a népgazdaság számára legfontosabb szakmákban helyezkedett el.

PATÖCS JÓZSEF: A lapozgatás közben újra megragadta figyelmemet Dr. Marta Vlačihová miniszterhelyettes cikke a XXIII. évfolyam 4. számában, amelyben az SZSZK 290/1977 kormányrendeletét magyarázza, melynek értelmében növelni kell a magyar nemzetiségű tanulók részarányát a szakközépiskolákban, s fokozatosan el kell érni, hogy ezekben az iskolákban a magyar nemzetiségű tanulók aránya elérje az alapiskolákban mutatkozó arányt. Hasonló feladatot adott a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériumának Nemzetiségi Osztálya az iskolák pedagógusainak 1983-ban, amikor felhívta a figyelmüket arra, hogy még mindig alacsony a magyar nemzetiségű tanulók középiskolai részaránya, és feladatul adta, hogy

155