Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-10-01 / 2. szám - Lády Éva: Szerettessük meg az anyanyelvet!
Kutatási területeinek egyik fontos állomása a munkára nevelés és annak didaktikai kérdései. Kollégájával, Bohony Pál mérnökkel tansegédeszközök készítésének javaslataival is foglalkozott. Gyors mészmeghatározóját, kézi keményítőmeghatározóját már széles körben alkalmazzák, az utóbbit 1980-ban szabadalmaztatta. Mint a Szlovákiai Pedagógiiai Társulat és a Szlovákiai Mezőgazdasági, Erdészeti és Élelmiszertudományi Társulat tagja az elmúlt ötéves terv keretén belül az oktatás és a termelőmunka kapcsolatát vizsgálta. Tizennyolc éves pedagógiai és tudományos kutatómunkám távlatából visszatekintve úgy látom, hogy a munkára nevelés területén az utóbbi években jelentős javulás tapasztalható. A pedagógiai főiskolák több száz hallgatót készítettek fel a tantárgy színvonalas tanítására. S nemcsak a személyi feltételek javultak, hisz tankönyvek, metodikai kézikönyvek, a szakkörök számára pedig különleges segédeszközök állnak az iskolák rendelkezésére. Mindamellett, hogy fontosak az ilyen jellegű segédeszközök, hangsúlyoznunk kell a legfontosabbat: a pedagógus meghatározó szerepét. Mint ismeretes, a tantárgy három területet ölel fel: a műszaki munkát, a termelés alapjait és a lányok különleges felkészítését. Sajnos, mindeddig főiskolánkon csupán a műszaki munkák tanítására készítettük fel a hallgatókat, a termelési munkákra a biológia szakon belül tanítjuk tanítványainkat. Véleményem szerint mihamarabb felül kellene vizsgálni ezt a gyakorlatot, s szélesíteni kell a termelési munkák gyakorlati skáláját; alaposabb felkészítést kell biztosítani a pedagógusjelöltek számára a tantárgy tanításának elméleti részét illetően is. A helyzet javításához megvannak a feltételeink. Hisz például csak a nyitrai járásban 143 pedagógus tanítja a termelés alapjai tantárgyat. Ebből 59-nek van 'szakképzettsége, de további tíz szakképzett pedagógus nem tanítja a tantárgyát. Ez azt jelenti, hogy a termelés alapjait mintegy 60 °/o-ban szakképzetlen pedagógus tanítja heti 1—2 órában. Sajnos, az utóbbi (időben sok iskolában szinte észrevétlenül visszatértek a régi gyakorlathoz, s különböző indokokkal egészítik ki egyes — e területen szakképzetlen — pedagógus óraszámát a munkára nevelés tanításával. Mindez arra mutat, hogy az erre vonatkozó kormányrendeletet nem teljesítjük erőnkhöz mérten.“ Beszélgetésünk irányt változtat. Arról kérdezem Baráth elvtársat, elégedett-e a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokból, szakközépiskolákból érkező tanulók felkészültségével, tudásával. „— Bátran mondhatom, hogy nagyon jól felkészült tanulók jönnek főiskolánkra. Elégedett vagyok szakterminológia-ismeretükkel is. Az utóbbi években jól felkészült hallgatók érkeztek hozzánk a Dunaszerdahelyi Gimnáziumból, Zselízről, Vágsellyéről.“ Jó érzés hallani az elismerő szavakat, akkor is, ha nem közvetlenül nekünk, hanem kollégákhoz szólnak. Jó érzés tudni, érezni, hogy a pedagógusok szemmel tartják és megbecsülik egymás munkáját, meglátják a szilárd alapot, amire építhetnek. S különösen jó érzés ez azért, mert ízig-vérig pedagógus mondja-gondolja őszintén. Olyan, aki az igényesség hágcsóján évről évre egy lépcsőfokkal feljebb lép. KÖSA KAROLA
