Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-10-01 / 2. szám - Szeberényi Judit: A pedagógiai kutatás problémái / Figyelő
FIGYELŐ ___________ A pedagógiai kutatás problémái PEDAGÓGIAI SZEMLE E folyóirat az utóbbi 5—6 évben jelentős figyelmet fordít arra, hogy fontos témákról vitát indítson és ezúton járuljon hozzá a pedagógiai kutatás fejlesztéséhez. Volt vita a nevelésfilozófiáról, a deviáns [rendellenes] magatartásról, az összehasonlító pedagógia tárgyáról és fogalmáról, szá- iios tanulmány keretében foglalkoztak az új tankönyvek kritikai ismertetésével. A Szemlén kívül a Köznevelésben jelentős helyet foglalt el a Makarenko-vita, az É1 et és Irodalomban TANI-TANI vita. Magyarországon tehát ma több területen, több témában és sokféle megközelítésben folyik a pedagógiával, a pedagógiai kutatással, az iskola oktató-nevelő munkájával kapcsolatos vita. A pedagógiai kutatásról 1981 óta folyik az eszmecsere, melyet Nagy József odafigyelésre és állásfoglalásra késztető írása indított el [1981, 4. sz.]. Ebben a következő téziséket fogalmazta meg: a) A nevelés elméletében lényegében már minden ,,ki van találva“. b) A pedagógiai kutatások egyedüli célja és értelme az, hogy közvetlenül segítse a gyakorlati nevelés hatékonyságának a növelését. c) Űj alapokra kell helyezni az elmélet és a gyakorlat viszonyát a fejlesztési tevékenység kiszélesítésével, amely eddig elhanyagolt terület volt). A hozzászólók — 19 cikkben — ecsetelték a neveléstudomány alapvető gondjait, a továbbfejlesztést gátló tényezőket. Meglehetősen sötét kép kerekedik ki a hozzászólásokból a pedagógia mai helyzetét illetően. Inkei Péter szerint „ ... a neveléstudomány a legnépesebb a tudomány Olümposzának alsóbb lejtőire szorult csoportok közül“, hiszen „mélyponton van a neveléstudomány rangja, ható- és vonzóereje“ (1981.. szám, 515. o.) A művelődési miniszter, Köpeczi Béla többek között ezt írja: „ ... amit eddig Magyarországon pedagógiának neveztek, kimerült bizonyos normatív követelmények elismétlésében és főleg általános módszertani vitákban“ (1982. 9. szám, 811. o.). Ha egy eleve interdiszciplináris tudományág nem tudja kiépíteni kapcsolati rendszerét, nem tudja összegezni a rokontudományokban elért eredményeket és felhasználni azokat saját céljaira, akkor nem lehet csodálkozni, ha elégedetlenség mutatkozik vele szemben nemcsak a szélesebb közvéleményben, hanem a tudományos életben is. Több szerző rámutat, hogy a tudomány valóban lemaradt a gyakran önkényes vagy irreális igényekhez képest, de erején felül is produkált a saját kedvezőtlen kutatási feltételeihez 61
