Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-10-01 / 2. szám - Olas, Gejza: Néhány szakmódszertani megjegyzés a Szovjetunió földrajzának tanításához
л önképzéssel tökéletesítse tudását, ismereteit, hogy ki tudja egészíteni, változatosabbá és időszerűbbé tudja tenni a tananyagot. írásom bevezető részének végén még néhány kérdésre és problémára szeretnék rámutatni. A tanítás során nagy problémát szokott okozni a Szovjetunió európai és ázsiai része közötti határvonal meghatározása, ill. az Európa és Ázsia közötti határ. Ez ideig elég gyakran még a tankönyvek és nemegyszer a földrajztanárok sem egyértelműen jelölték ki e hatart. (Ezek szerint a Szovjetunió európai és ázsiai része között, ill. Európa és Ázsia között a határvonal az Urál hegységen, az Urál folyón és a Kaukázus hegyláncán a Fekete-tengerig halad.) Gyakran a határ helytelen kijelöléséből következett az is, hogy Európa legmagasabb hegye a Kaukázus Elb- rusz csúcsa. Az új tankönyv helyesen jelöli ki a határt: „A határvonal az Urál keleti lábánál, az Emba folyón vezet, továbbá a határt a Kaszpi-ten- ger északi partja és északra a Kaukázustól a Kuma-Manics mélyföld alkotja, majd folytatódik a Don alsó szakaszán, a torkolat előtt az Azovi és Fekete-tengeren keresztül. Probléma volt eddig a közép-ázsiiai szovjet köztársaságok meghatározásával is. Az új tankönyv már teljesen egyöntetűen megjelöli, meghatározza a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságait, éspedig a következőképpen: „A Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságai a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságtól délre terülnek el.“ Itt tehát négy köztársaságról van szó, nem ötről, mert a Kazah SZSZK nem tartozik egyöntetűen a közép-ázsiai köztársaságok közé, igaz, hogy területének nagyobbik része közép-ázsiaii tájegységben van, de területének északi része Nyugat-Szibériában terül el, észak- nyugati része pedig behúzódik az Emba folyó mögé, tehát Európába, és a Volga Kaszpi-tengerbe való torkolatánál végződik. A tanárnak ezeket a változásokat figyelembe kell vennie a tanítás során. Meg kell jegyezni azt is, hogy a nagy gazdasági körzetek — rajónok — nem egyeznek meg több esetben a nagy természeti tájegységekkel, pl. az Észak-Kaukázus a természeti földrajz szempontjából a kaukázusi természeti tájegységhez tartozik, és gazdaságilag az Alsó Don vidékével, ill. a rosztovi területtel együtt egy nagy gazdasági körzetet — rajónt alkot. Nagy kiterjedésű természeti tájegység Szovjet Közép-Ázsia is és a nagy gazdasági rajónt, Szovjet Közép-Ázsiát négy közép-ázsiai köztársaság alkotja. Kazahsztán egymagában alkot egy nagy gazdasági rajónt. A Távol-Kelet nagy gazdasági rajónjába tartozik a Jakut ASZSZK is, amely azonban természeti-földrajzi szempontból Kelet- Szibéria nagy természeti tájegységének része stb. Végezetül még egy megjegyzés: a terjedelmes nyugat-szibériai kőolaj- és földgázterület meghaladja a máig ismert tyumeni területet, mert a lelőhelyek áthúzódnak az omszki, novo- szibirszki és tomszki területre. Nagyjából tehát itt nagyobb terjedelmű tájegységről van szó, éspedig az Urál hegység és a Jenyiszej folyó keleti partja közötti területről. Ezért helyesebb úgy jellemezni ezt a nagy kőolaj- és földgázterületet, mint nyugatszibériai kőolaj- és földgázlelőhelyet. Az alábbiakban érintünk néhány fontosabb témakört, ill. kérdést a Szovjetunió földrajzi tananyagából. A Szovjetunió természetföldrajzi viszonyairól szóló tananyag lehetőséget nyújt Európa és Ázsia természeti viszonyainak az ismétlésére és az ismeretek elmélyítésére, éspedig azért, mert közvetlen kapcsolódik mindkét világrész tananyagához. Az ország felszínének tanításakor ki kell emelni a felszín — relief — változatosságát, utalni kell arra, hogy a Szovjetunió területén a reliefnek valamennyi felszíni formája és magassági ötvözete megtalálható, s ezek mind geológiai- lag (földtanilag], mind koruk tekintetében különböznek egymástól. A Szovjetunió területén meg kell különböztetni ősrégi és fiatal felszíni formákat, rámutatva a terület alapgeo- lógiailag legrégibb részeire, az őskon- tinenspajzsokra, a kelet-európai (Fen41
