Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-09-01 / 1. szám - Mikula, Dominik: Az orosz szakos pedagógus új profilja
szempontot nem képesek egyeztetni (a nemzetiségi iskolákban két idegen nyelv oktatása miatt — ez különösen igényes feladat). Az említett dokumentum külön hangsúlyozza, hogy a pedagógus az oktató - nevelő folyamatnak továbbra Is irányító és meghatározó tényezője marad. Ez minden tantárgyra, tehát az orosz nyelvre is érvényes. A pedagógus munkája — miind a tanítási órákon, mind pedig a tanításon kívüli nevelő folyamatban — rendkívül bonyolult, s ezért jó pszichikai és fizikai teljesítményt igényel. Már 1959 óta — amikor közzétették a CSKP KB ismert áprilisi határozatát az iskolának iaz élettel, a termeléssel és a gyakorlattal való szoros kapcsolatáról — fordulat állt be hazánkban az orosz — és a többi idegen nyelv — oktatásában. Ez tulajdonképpen eltérést jelentett a grammatikai-fordító módszertől. A figyelem az Idegen nyelv ismeretének gyakorlati voltára (és fokozatosan a kommunikációra) irányult. Egyidejűleg áttértek a nyelvoktatás aktívabb módszereire, formáira. Az orosz-szakosok tudatosították azt a célt, hogy a tanulók ne csak elsajátítsanak bizonyos (idegen-) nyelvi (lingvisztikái) 'ismereteket, hanem hogy a fonetikát, a szókincset, a nyelvtant és a helyesírást a gyakorlatban — beszédben vagy írásban — is tudják alkalmazni, vagyis: hogy tudjanak oroszul írni, konverzálni. Az idegen nyelv oktatásával szemben támasztott megnövekedett igények feltételezik, hogy a tanító kellőiképpen ismeri az orosz (vagy más idegen) nyelvet. Az alap-, illetve a középfokú orosznyelvoktatásban mindig a nyelvi jártasság (a meghallgatott orosz szöveg megértése, az olvasás, az önálló és a reprodukált írásbeli, illetve szóbeli megnyilvánulás) a cél és a fő követelmény. Az ötvenes évek vége óta tehát nem elég, ha a tanulók grammatikai alakokat tudnak alkotni, ha ismerik és helyesen ejtik, írják az orosz szavakat; ezeket az „építőelemeket“ nyelvi (kommunikatív) tevékenység (szöveghallgatás, beszéd, írás, olvasás) folyamán kell elsajátítani, az orosz nyelvre jellemző ritmussal és hangsúllyal együtt. A pedagógusnak — az orosznyelvoktatás célja és tartalma Ismeretében — a tanulók korára, pszichofiziológiai tulajdonságaira, az anyagi-technikai és az idő adta lehetőségékre, valamint saját szakmai és pedagógiai felkészültségére való tekintettel olyan módszertani megoldásokat kell választania, amelyek megfelelnek a felsorolt követelményeknek és a kitűzött oktató-nevelő cél elérése érdekében a leghatékonyabbak. Az orosznyelvoktatásban a pedagógusnak a tananyagot és a segédeszközöket a tanítási óra alatt kommunikatív helyzetet felidéző ingerként kell felhasználni, hogy a tanulók ismereteiket összekapcsolhassák saját élményeikkel, tapasztalataikkal, legyenek azok társadalmi-politikai, gazdasági vagy kulturális jellegűek; hogy az elsajátított nyelvi eszközök segítségével orosz nyelven is kifejezhessék nézeteiket, véleményüket; hogy nyelvi megnyilvánulásaikban általában abból induljanak ki, amiből a) intellektuális látókörük összetevődik b) és ami befolyásolja társadalmi és erkölcsi hozzáállásukat és a kulturális, a művészi értékek átélését. A pedagógus segítségével így fokozatosan leküzdik azt a pszichikai akadályt, amelyet az idegen nyelven való megszólalás idéz elő. Minden pedagógusnak következetesen fel kell készülnie az 1976. június 4-én jóváhagyott — az oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztésére irányuló tervezet — megvalósítására, a dokumentum ugyanis teljes mértékben megfelel a tudományos megismeréssel és az iskolarendszerünk fejlesztésével kapcsolatos követelményeknek. Ford.: B. A. 24
