Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1984-03-01 / 7. szám - Tóth Béla: Az irodalomolvasás szerepe az ifjúság nevelésében

niük, hogy a felső tagozatba ne kerüljön olyan tanuló, aki az olvasás tantervi követelményein к felel

meg. A gyenge olvasási készség alkalmatlanná tészl a gyermeket, hogy tanulmányait sikerrel folytathassa, s az iskola egyre növekvő követelményeinek megfeleljen.

A dyslexiás (ezen tágabb értelemben mindenfajta olvasási zavart értünk) tanulók nehezen megoldható problémát okozhatnak a neve’őknek. Nemzetközi becslések és a hazai tapasztalatok szerint is a gyermekek 15—20 %-a kisebb-nagyobb mértékben dyslexiában szenved. Ezek a gyermekek idegrendszeri okokból igen nehezen taníthatók meg olvasni a hagyományos és normál gyermekekre szabványozott oktatási eljárásokkal. Részükre speciális osztályok, de legalábbis tanfolyamok szervezése volna kívánatos, ahol erre a feladatra kiképzett nevelők foglalkoznának velük.

3. Az iskola gyakorlatában rendszerint elszakad egymástól az olvasási készség fejlesztése az irodalom szeretetére való neveléstől. A szétválasztás paradox következménye az a tanulótípus, akinek ugyan fejlett az olvasási készsége, olvasni azonban a szó irodalmi értelmében nem szeret. Az alsó tagozatos gyermekek oktatásában arra kellene törekedni, hogy a kétféle pedagógiai tevékenység, az olvasástanítás és az irodalom megszerettetése egységet alkosson a pedagógiai munkában. A dialektikus kölcsönhatás következményeképpen az olvasási készség és az irodalomhoz való pozitív viszonyulás egymás fejlődésének ösztönzőivé válnak.

4. A fenti kérdéssel szorosan összefügg az a követelmény, hogy a tanulókat az általános iskola első osztályától kezdve lássuk el az életkoruknak és szellemi fejlődésüknek megfelelő szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokkal. Nem tartjuk helyénvalónak, ha a kisiskolások — az első osztálytól kezdve — kiszorulnak az iskolai és közművelődési könyvtárak gyermekkönyvtári részlegeiről. Az iskola és a könyvtár egyaránt arra törekedjék, hogy a gyermekek minden korcsoportja számára könnyen hozzáférhetőek legyenek a könyvek és folyóiratok. Erről a tanulók szüleit is tájékoztatnunk kell (tanévnyitón, szülői fogadóórán, szülői értekezleten).

5. Oktató-nevelő munka korszerűen felszerelt és átgondolt olvasáspedagógiai elvek szerint vezetett könyvtár és képzett könyvtárosok nélkül nehezen valósítható meg. A tanügyi szerveken is sok múlik.

6. Az olvasás, az irodalommal való önkéntes és önálló foglalkozás nagyobb szerepet játszhat a tanulók szabadidő-felhasználásában, és az iskola oktató-nevelő tevékenysége is érezhetőbb segítséget kaphat az irodalomtól, ha javul a gyermek- és az ifjúsági könyvkiadás, szervezettebbé válik a könyvterjesztés s vele a könyvpropaganda. A könyvkiadásnak fokozottabb figyelemben kell részesítenie a gyermekek tényleges irodalmi igényét, s tekintettel kell lennie az iskolák tényleges szükségleteire is, amelyek az új tantervekkel és tankönyvekkel együtt változnak, szemléletükben és tartalmukban korszerűsödnek. Előnyben kell részesíteni az olyan irodalmi művek megjelentetését, amelyek súlyponti pedagógiai feladatok — mint például a honvédelmi nevelés, a munkára nevelés, a technikai érdeklődés és készségek fejlesztése stb. — megoldásához nyújtanak támogatást az iskoláknak. Az egyre differenciáltabb igényeket a hazai könyvkiadás csak részben képes kielégíteni. Ezért tanácsos szorgalmazni a nemzetközi ifjúsági irodalom kiemelkedő alkotásainak lefordítását a gyermekek anyanyelvére. Különösen a tudományos-fantasztikus ifjúsági könyvek, a lányregények, Is205