Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-02-01 / 6. szám - Virágh Józsefné: Iskolánk életéből
vállalnak; de van — sajnos — olyan réteg is, amelyre nem építhetünk. Igyekszünk együttműködni a szülőkkel is, és bizony sokszor halljuk tőlük, hogy „nem bírnak a gyerekkel". Erre csak azt tudom mondani, hogy a nevelést kamaszkorban kezdeni végzetes felelőtlenség. Sajnos, sok szülő hivatkozik arra, hogy „nem ér rá”, hazaérve a munkából a gyereket leküldi az utcára, az ott „nevelődik”, s bizony sokszor még sötétedés után sem hiányzik otthon. Ilyen esetekben nem szabad csodálkozni azon, ha sok fiatal élete vakvágányra fut. Szülők és pedagógusok közös ügye, hogy az ilyen eseteket a lehető legkisebb számra szorítsák vissza. Hol lát még tartalékokat a nevelés területén? Sokat segíthetnének a jól működő ifjúsági szervezetek. Nem igaz, hogy a fiatalok nem igénylik a tartalmas szórakozási lehetőségeket. Ha a szabad idejüket sikerülne jobban megszervezni, kevesebb lenne a fiatalkori italozás, galeriba való tömörülés és bűnözés. A polgári nevelés óráin sokat foglalkozunk erkölcsi kérdésekkel. Tanulóim számára igyekszem gyakorlati szempontból is megvilágítani a kommunista munkaerkölcs fogalmát, a szocialista vagyonhoz való viszonyt, a közösségi szellemet, örvendetes, hogy napjainkban az oktatásügy nagy figyelmet szentel az erkölcsi nevelésnek. Reméljük, az eredmény nem marad el. Nagy probléma, hogy az iskolában a nevelési feladatokra nem tudunk annyi időt szánni, amennyit szeretnénk. Minden tantárgy rejt magában az oktatáson belül nevelési lehetőségeket. Hogyan igyekeznek ezt kihasználni? Itt bizonyos szempontból előnyben vannak a „nevelési” jellegű tantárgyat tanító pedagógusok, hisz az úgynevezett humán tantárgyaknál magából a tananyagból adódnak a nevelés lehetőségei. Viszont tudom, hogy ma sem használja ki minden pedagógus az egyes tantárgyakban rejlő nevelési lehetőségeket. Előfordul, hogy elhanyagolják az eszmei politikai nevelést, nem fejlesztik kellőképpen a tanulók társadalmi aktivitását. Sokszor maguk a szülők állják útját a nevelésnek. Pedagógiai tanácsüléseken vagy a szülőkkel való tanácskozásokon több ízben is hangsúlyoztam már, mennyire káros a szülői következetlenség, a túlságosan elnéző magatartás, a kényeztetés. A tanulók biztos gazdasági háttere, az anyagi jólét sok esetben rossz irányban befolyásolja a tanuló iskolához való viszonyát. Olykor azt is tapasztaljuk, hogy sokan az anyagi érdekeket előbbre helyezik a tudásnál. A polgári nevelés tantárgy tanításával kapcsolatban kötelességemnek tartom, hogy tanulóimat bizonyos tájékozottsággal vértezzem fel a kül- és a belpolitika eseményeivel kapcsolatban. Jelenleg a leginkább a béke kérdése foglalkoztatja az emberiséget, természetes, hogy ez is része a tanítási folyamatnak. Mivel az új koncepció szerint a gimnázium első két osztályában nem lesz polgári nevelés, úgy vélem, e tantárgy elemeit konstruktív módon bele kell építeni főleg a történelem és az osztályfőnöki óra keretébe, s még inkább el kell mélyíteni a tantárgyak közötti kapcsolatot. Hogyan kapcsolódik be az irodalomtanítás a nevelés folyamatába? Az irodalomtanítás a sokoldalúan képzett tudományos világnézetű és kommunista meggyőződésű ifjúság nevelésében igen fontos szerepet tölt be. Az irodalom oktat és művel, de emocionális és esztétikai erejével egyszersmind nevel is. A jövő nemzedék ideológiai és erkölcsi arculatának kialakításában elsődleges szerepe van. Ezt a tanítási folyamaton keresztül elsősorban tartalmával éri el. Ebből a szempontból a tanítási folyamatban jelentős feladat hárul az irodalmi művekre a helyes és szép beszéd kialakításában, a nyelvtani és stilisztikai ismeretek további elmélyítésében, a tanulók alkotókészségének a fejlesztésében. A proletár nemzetköziségre, szocialista hazafiságra való nevelés és a forradalmi hagyományok ápolása is tág teret kap az irodalmi nevelésben. Az írók, költők műveinek tanítása során megismertetjük tanulóinkkal a haladó kulturális értékeket, regionális értelemben pl. a Jókai-szobor, a Jókai-kert, a Lehár-emlékszoba, Csokonai és Komárom kapcsolata, Klapka és a komáromi vár mind egy-egy nevelési momentum, a szülőföld iránti szeretetre való nevelés egy-egy szilárd építőkockája. Az iskolánkból indult, vele kapcsolatot tartó, napjainkban is ott tevékenykedő írók vonzereje nagyon nagy. Tanulóink velünk együtt büszkék Szénássy Zoltánra, Tőzsér Árpádra, Zs. Nagy Lajosra, Fecsó Pálra, Koncsol Lászlóra, Tóth Lászlóra, Kis Péntek Józsefre és a többiekre. Mit mondana befejezésül? Azt, hogy bízom a fiatalokban, munkakedvükben, bízom a józan észben, s hogy a tanítás, a pedagógiai munka annyira a véremmé vfált, hogy nélküle már nem tudom elképzelni az életemet. (kosa)
