Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-11-01 / 3. szám - Szép Ferenc: Az új koncepció és a tervezés

5. megszilárdítás, elsődleges rögzítés 6. gyakorlati alkalmazás, 7. házi feladat kijelölése. Mi az óra legfontosabb része? Me­lyek azok a didaktikai feladatok, ame­lyeket „elhanyagolhatunk“, és me­lyek azok, amelyek köré minden tevé­kenységünk, felkészülésünk csoporto­sul? A felelet véleményem szerint rö­vid és egyértelmű: Az új anyag feldol- dolgozása, a megértés, a súlyponti kérdések — ezek elsődlegessége, to­vábbá a tanulók céltudatos, vidám, él­ményszerű tevékenysége, összefüggé sek felismerése, önállóság és gyakor­lati alkalmazás. Ez az órának 30—4C percét öleli fel. Mi itt a lényeg? Az ismeretszerző alkalmazás. Ha ez jó akkor a következő órán nem kell 3C percig számonkérni. A tanulók az órán felelnek, fejlesztik képességeiket, itt lehet őket igazán megismerni, vizsgáz­nak gondolkodásból. A megértési za­var a jól felkészült tanító óráin ele­nyésző. Az óra nagy részét a tanulók tananyagtól függő tevékenysége tölti ki, a problémák megoldása, még ak­kor is, ha nyelvi óráról van szó. A tanítónak órájához gyűjtenie kell a tankönyvön kívüli művelődési anya­got is, hozzá kell olvasni, bele kell nyúlni a könyvtárba azért, hogy az órának kultúrája, lég­köre legyen. Nemcsak a tananyag a fontos, a lecke, hanem az is, amit a tanító saját tevékenységéből, kultúrá­jából hozzáad az órához. Értékesek ta­pasztalatai, élményei, felhasználhatja azt az anekdotakincset, amit szaktan- tárgya nagyjairól, történelméről tud, Fontos, hogy a tanító szavaiból, ma­gatartásából milyen műveltség árad. Tanulóink közül sok nem szeret ta­nulni, viszont sokan tovább szeretné­nek tanulni — ez olyan ellentmondás, amelyet folyamatosan fel kell oldani. Aki tovább akar tanulni, az egy kicsit szeresse a tanulást, a kultúrát! S itt ismét magunkat kell megkérdeznünk: hányunknak van olyan választékos, fordulatokban gazdag beszédstílusa melyet örömmel, élvezettel hallgatnak a tanulók? A szép beszédre is fel kell készülni, fejleszteni kell. Legyünk igé­nyesek a tanulók beszédével szemben is, trágárságot, pongyolaságot ne tűr­jünk meg! Kultúrát, műveltséget árasz­tanak a komplex feldolgozású órák, melyekben érezhetően jelen van a ta­nító sokoldalú műveltsége. Minden té­mának, ezen belül minden tanítási órá­nak lehet művelődéstörténeti múltja ebből kötelességünk meríteni. Visszatérve és folytatva: a feldol­gozás, alkalmazás, rögzítés — az in­tenzív tanulói munka az óra leghosz- szabb, legfontosabb része. Központi feladatunk a begyakorló jelleg köve­tése, a tanulók önállóságra való neve­lése. Ezt tudatosítaniuk kell a tanu­lóknak is, a mi feladatunk pedig si­kerélményt biztosítani a számukra. Ez jelenti a tanulás irányítását. „A didak­tikai kérdéseket nem a tanítás, hanem a tanulás oldaláról kell felvetni: ho­gyan tanul a tanuló — az a lényeges így lesz a tanítás a tanulás irányítá­sa“ — írja Nagy Sándor professzor. Befejezésül: ha és amikor az új ter­vezésről beszélünk, a tanítási óra lé­nyeges, központi kérdés legyen! Amit erről elmondtam, ismert, de ha sike­rült pontosabbá tennem, elértem cé­lomat. „Adjátok meg a munka örömét“ — írja a költő. Adjuk meg a tanulók­nak a munka, a siker örömét, talán szebb lesz az életük, jobb lesz a lég­kör az iskolában, nagyobb lesz a tu­dásuk! Szép Ferenc Lapunk novemberi számából a terjedelem ismert korlátái miatt kimaradt a Kodály- centenáriumot idéző írás, mellyel olvasóink a januári számban találkozhatnak. A szerk. 72

Next

/
Thumbnails
Contents