Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Szép Ferenc: Az új koncepció és a tervezés
lyek segítenek a tájékozódásban! (Búvár zsebkönyvek stb.). Az anyanyelvi oktatás ezen a ponton folyamatosan ösz- szeköthető a természettudományos neveléssel, így segíti az olvasóvá nevelés a többi tantárgy elsajátítását is. Visszatérve az előbb ismertetett tematikus tervezésre, azt látjuk, hogy a tanító pontosan megjelöli azokat a didaktikai feladatokat, amelyeket ezen az órán meg kell oldania. A bevezető órán kirándulás, irányított megfigyelés, tapasztalatok gyűjtése: ebből adódik, hogy lehetőség van az élő- és élet' télén természet megfigyelésére, összehasonlítására — itt hivatkozhat a tanító a már elsajátított ismeretekre, kiemelheti a jellemző, azonos, különböző jegyeket. Amikor felidéz, akkor ezt a részt is beállítja abba a folyamatba amely lehetővé teszi az egységben Iá tás kialakítását, a folyamatot. A követelményeket itt és most bontja le, a saját képességeire, az osztály lehetőségeire; itt látszik meg, mit tudnak a tanulók felhasználni az előző témákból. Az igény csak olyan magas lehet, amilyet az osztály színvonala megenged. A megbeszélés az órán nem azt jelenti, hogy a tanító beszél, hanem olyan kérdések sorát, melyek tényekre, előző tapasztalatokra irányulnak. A tanulóknak tényekkel, bizonyításokkal kell felelniük. A témában jól láthatók azok a didaktikai feladatok, amelyeket az órán meg kell oldani. Ezek közül kiemelkedik a tanulók munkája: a manuális gondolkodási, verbális készség, melynek során kezükbe fogják az anyagot, vizsgálják, más anyaggal hasonlítják össze, azonosságot, különbségeket keresnek, elolvassák, értelmezik a látottakat, majd megfogalmazzák tapasztalataikat. A jó tematikus tervezés a jó óratervezés alapja. Az óravázlat a tanító közvetlen felkészülése a következő — igen mostohán kezelt — követelmény, ajánlat, ha úgy tetszik: javaslat, amely valahogy nem kötelező. Pedig enélkül csak a megdöbbentően művelt, pedagógiailag igen magasan képzett tanítónak lenne szabad megjelennie az órán. A tankönyvben sok minden nincs benne, ami az órán az anyagból következne. A jó tematikus tervben, óravázlatban sok olyan érdekesség van, amit a napokban sugárzott a tévé, rádió, amit a minap olvastak a tanulók, tehát mindaz, amitől „időszerű“, életteli lehet egy tanóra. Végre meg kell érteni, hogy az órán dől el minden: a tanuló jövője, élete, boldogulása, a társadalom holnapja, talán az is, mi mennyibe kerül holnap. A jó tanítási óra minden pedagógiai tevékenység csúcsa. Amikor új koncepcióról beszélünk, előadást hallgatunk, ennek középpontjába a tanítási órát kellene állítani, a nap; gyakorlatot. A tematikus tervezés után az óravázlat jelentősége felbecsülhetetlen. Nézzük csak meg, mi az, amire a tanítónak figyelnie kellene az óravázlat elkészítésekor. Közhely, hogy az osztály színvonalát, lehetőségeit ismerje elsősorban, de igaz: enélkül nem lehet óravázlatot írni. Tehát ismernie kell a tananyag tartalmát, minőségét, meny- nyiségét, pontosan kell megfogalmazni a követelményeket, azután meg kell tervezni a tanulók munkáját, milyen munkát végezzenek, hogyan történik a megismerés, hogyan válik gyakorlattá, milyen és mennyi cselekvést kell végezniük, hogy az elmélettől eljussanak az alkalmazott tudásig, a megértéstől a gyakorlati alkalmazásig. Nem most rögtön, hanem a téma végén, a le nem zárt téma után. Tehát a tanítónak a megismerés dialektikus útját kell végiggondolnia: a tanulók megis- mérésének az útját. Ezzel függ össze, hogy nem a tananyagot írjuk a vázlatba, hanem a tanuló munkáját, munkájuk irányítását tervezzük meg és csökkentjük a tanítói előadást. A felkészülés során azon töprengünk, hogyan lehet egy-egy „passzív“ osztályt bevonni saját személyiségük fejlesztésébe, hogyan lehet őket érdekeltté tenni saját jövőjük irányításában. Mindnyájan ismerjük a marxi gon- dalatot, hogy „az embert a munka teremtette meg“, de azon már nem gondolkodunk, hogy ennek pedagógiai 70
