Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Párkány Antal: A forradalom üzenete
A forradalom üzenete Ebben az évben ünnepeljük a világtörténelem Zegnagyobb hatású forradalma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulóját. Ennek a kiemelkedő évfordulónak a megünnepléséhez a legméltóbb: az esemény időszerűségének a felidézése. Mi olyan társadalmi rendszerben élünk és dolgozunk, amely az első győzelmes proletárforradalom nélkül nem jöhetett volna létre. Sorsunkat és jövőnket meghatározta ez a forradalom; ezért számon tartjuk az esemény mának és jövőnek szóló üzenetét. Az októberi forradalomnak — visszatérően — van mondanivalója nemcsak azon népek, nemzetek számára, amelyek még nem léptek a szocializmus útjára, hanem nekünk is, akik ezt az utat járjuk. Októbernek azonban még az általános mondanivalója is csak akkor érthető, ha életünk legkülönbözőbb területeire szóló üzeneteit világosan felismerjük. Az emberiség történelmének legjelentősebb forradalma arra is megtanította ismerőit, hogy a világ megjavítását szolgáló eszme győzelmétől az emberi vágyak kiteljesedéséig még hosz- szú utat kell megtennünk. Ezen az úton csak a jól végzett munka viheti előre az emberiséget. A társadalmi munkamegosztás történelmileg adott formájában kiemelkedő helye van a pedagógusok munkájának. V. I. Lenin közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után megfogalmazta a szocialista oktatáspolitika céljait. A lenini program szerint az iskolákat — a burzsoázia osztályuralmának egykori eszközét — a tőkés uralom megsemmisítésének eszközévé kellett változtatni, s arra kellett felhasználni, hogy elősegítsék a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalom megszüntetését. A forradalom után a szovjet oktatás- és nevelésügy dolgozói előtt hatalmas feladatok álltak. Az elsők közé tartozott a nagymérvű analfabetizmus felszámolása. A politikai és gazdasági struktúra forradalmi változása tette lehetővé, s egyben szükségessé a munkás-paraszt fiatalok százezreinek középiskolai, főiskolai, egyetemi tanulását és a dolgozók millióinak munka melletti továbbképzését. Az ellenforradalmi erők és az intervenciós támadások ellen küzdő fiatal szovjet államnak alapjában kellett megváltoztatnia az oktatás és nevelés célját, tartalmát. Ma már tudjuk, hogy ez rendkívül nehéz munka volt. A cári Oroszország iskolarendszere az elnyomó és az elnyomott viszonyának megváltoztathatatlanságára, az elmaradottságba való belenyugvásra és bigott- ságra nevelte a tömegeket. Ezt az iskolarendszert kellett az emberi haladás szellemében szocialista módon átalakítani. E mélyről kezdett emberátalakító munka kedvező változást hozott, és a kulturális forradalomban fokozottan szocialista jelleget öltött. A Szovjetunióban ezen a téren elért eredményekről L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán — többek között — a következőket mondta: „A fejlett szocializmus időszakában befejeződik a társadalmi viszonyok átalakítása azoknak a kollektivista elveknek az alapján, amelyek belsőleg jellemzik az új rendszert... Ma az a lényeg, hogy javítsunk az iskolában az oktatás, a munkára való és erkölcsi nevelés minőségén, kiiktassuk a formalizmust a tanítók és a tanulók eredményeinek értékeléséből, ténylegesen megszilárdítsuk az oktatás kapcsolatát a gyakorlattal, javítsuk az iskolások felkészítését a társadalmilag hasznos munkára.“ A szovjet oktatásügy a kvalitatív eredményekkel párhuzamosan hatalmas kvantitatív eredményeket is elért. Az SZKP 65
