Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-09-01 / 1. szám - Sima Éva: Az irodalmi nevelés tanításáról a 7. osztályban
elemzett költeményt adjunk föl, és amit feladtunk, azt okvetlenül hallgassuk is meg! Könyvnélküli prózai szöveg is lehet (pl.: a Bede Anna tartozásából, a Parainesisből stb.j. A tanulók olvasmányainak elemzése külön tervezést kíván a pedagógustól. Az év elején (de lehet az előző iskolaév végén is) ismertessük a tanulókkal a házi olvasmányokat, azoknak a könyveknek a címét, melyeket kötelezően és választhatóan el kell olvasniuk, s jelezhetjük azt is, hogy tárgyalásukra kb. mikor kerül sor. Gondoskodnunk kell arról, hogy az iskolai könyvtárban elegendő példány legyen ezekből a kiadványokból. A közös feldolgozás tervezett időpontja előtt kb. egy hónappal vezessük be a regényt, esetleg olvassunk fel belőle egy érdekfeszítő, rövid részletet. A legfontosabb: adjunk megfigyelési szempontokat! (A Kőszívű ember fiainak feldolgozási módját megtaláljuk a Módszertani kézikönyvben2.) Az elemzést egy-két órában valósítjuk meg. (Felhasználhatunk ehhez egy órát az alkalmi nevelés hat órájából.) Természetes, hogy a közös elemzés során a tanulók használhatják otthon készült jegyzeteiket. Csak így tudjuk elérni, hogy figyelmesen olvassanak, céltudatosan készüljenek. Ügyeljünk arra, hogy valamilyen módon minden tanuló szóhoz juthasson! A megfigyelé. si szempontok között legyen könnyebb is, a feldolgozáskor ezeket a gyengébb tanulókkal válaszoltassuk meg. Az a j á n 1 o 11 olvasmányokat is elemezzük, természetesen nem olyan alaposan, mint a kötelezőket. Az elemző beszélgetéseknek inkább az a céljuk, hogy a tanulók beszámolhassanak olvasói élményeikről. Feltételezzük, hogy egy-egy ajánlott olvasmányt több tanuló is elolvas, és ezeket a tanárnak természetesen ismernie kell, mert a kialakuló vitát neki kell vezetnie. Ide tartoznak még a beszámolók is, melyeket a tanulók egy-egy könyvről tartanak. Az erre kijelölt időben röviden ismertetik az épp olvasott könyvet, ajánlva azt osztálytársaiknak. A beszédkészség fejlesztésének nagyszerű lehetősége ez, mert a tanuló saját akaratából nyilatkozik, kényszer és félelem nélkül. Valamennyi könyvelemzés és beszámoló során természetes, hogy a tanulók elmondhassák saját véleményüket akkor is, ha ez ellenkezik a miénkkel vagy az általánosan elfogadottal. Két dolgot kell viszont megkövetelnünk, hogy csak az szóljon hozzá, aki olvasta a könyvet és hogy egyéni véleményét mindenki indokolni tudja. A 7. osztályos tanterv két házi olvasmány elemzését írja elő: A kőszívű ember fiait és a Szent Péter esernyőjét. Mivel mindkét regény egy negyedévre jut, elképzelhető, hogy Jókai művét az első félév tananyagába iktatjuk be — pl. közvetlenül karácsony utánra, s Jókai tárgyalásakor már csak felelevenítjük. Ezt amolyan kedvderítésnek is szánhatjuk, hogy tanítványaink rákapjanak Jókaira, s tavaszig több könyvét elolvassák. A könyvben található prózai alkotások arra is lehetőséget adnak, hogy biztosítsuk a tanulók olvasási készség- szintjét. Minden tanulónak gyakorolnia kell a kifejező olvasást, bár a hangsúly az értelmes néma olvasáson van. KONKRÉT MEGJEGYZÉSEK A TANKÖNYVI ANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ A tankönyv a régi magyar irodalomról szóló áttekintéssel indul. Olvas- mányszerűen van feldolgozva (Bevezetés a magyar irodalomba, A magyar nyelvű irodalom kezdetei), a végén pedig egy táblázat foglalja össze a fő tudnivalókat. Ezt készítse el a pedagógus is, tűzze mágneses táblára, és néhány órán át ott tarthatja, hogy szem előtt legyen. A lényeg az, hogy irodalmunk két szálon indult: a magyar nyelvű szájhagyomány útján, írott emlékeink pedig latin nyelvűek. Itt néhány szakkifejezést kell megtanítanunk, mégpedig helyesírásukkal együtt _ (kódex, krónika, Halotti Beszéd, Omagyar Mária-siralom stb.). Irodalmi szövegünk itt még a Képes Krónika egy rövid történetének a fordítása [Zotmund — Búvár Kund). II4
