Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-10-01 / 2. szám - Jalecz Ede: A testnevelési órák hatékonyságának vizsgálata
Ebből aztán kiszámítottuk az óra kihasználását százalékban. A legeffektívebb órának a torna-játék vegyes óra bizonyult (75,5 %-os kihasználás), amely főleg testnevelési játékokat tartalmazott. Kár, hogy csak ez az egyetlen óra volt példás a hatékonyságot illetően. 2. A pulzusszám A pulzusszám változásának mérésével a gyakorlatok intenzitását akartuk megállapítani. így tettünk az óra elején, minden gyakorlat és az óra befejezése 3. és 6. percének eltelte után A testnevelési folyamat fiziológiai megterheléséről kapott átlagos eredményeket grafikonokban foglaltuk ösz- ■ sze (lásd az 1., 2., 3. számú ábrát). A megterhelés legoptimálisabb értéke a 2. osztályosoknál állt be az óra fő részében (lásd az 1. számú ábrát). 145—150 pulzusszámmal. A 3. osztályoknál a legmagasabb érték 103—123 pulzusszám, míg a 4. osztálynál — meglepetésre — az óra befejező részében 133—139 pulzusszámot mértünk s ez természetesen a tanítónő szakszerűtlen óravezetésének tudható be. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a tanulók a legjobb megterhelést a gimnasztika-játék kombinációjú órán érték el. 3. A fáradtság tünetei A legáltalánosabb tünet a gyorsabb lélegzés volt. Az izzadás jelentéktelen A bőr színe enyhén piros, a mozdulatok végig jók voltak, csak időnként adódtak kisebb pontatlanságok. A fentiek alapján megállapíthattuk, hogy a megterhelés nem volt megfelelő. Nagy megterhelést egyáltalán nem észleltünk. 4. A gyakorlatok hatása a tanulók reakcióképességére Ez a feladat volt számunkra a legnehezebb. Nem támaszkodhattunk a szakirodalomra, mivel ezt a probléma, tikát még nem dolgozták fel eléggé ennek ellenére felkeltette figyelmünket s a reakcióképességet reakciómérő segítségével mértük századmásodpercnyi pontossággal. A reakcióképességet az óra megkezdése előtt, a bevezetőrész, a főrész, továbbá az óra befejezése után mértük Meglepetést okozott, hogy a reakciós idő minden osztályban egyformán nőtt és csökkent a tanítási folyamat különböző fázisaiban. Ebből arra következtettünk, hogy a testnevelési gyakorlatok pozitívan hatnak a reakcióképességre. Ez azt bizonyítja, hogy a fiziológiailag optimálisan ingerelt szervezet munkaképesebb, mint ugyanez a szervezet gátlásban vagy pihenésben. Befejezés Felmérésünk eredményei igazolták feltevéseinket. Bebizonyosodott, hogy a testnevelési órák túlnyomó részét az alapiskola 1—4. osztályaiban klasszikus, elavult módszerekkel oktatják. Azok a fokozott követelmények amelyek a gyermekek lelkivilágára hatnak, megkövetelik a mozgásaktivitás általi kompenzációt. S ez csak az óra hatékony kihasználása révén lehetséges. Ehhez viszont okvetlen szükséges a modern módszerek legnagyobb mértékű alkalmazása. Felmérésünk igazolta második feltételezésünket is, azt, hogy a testnevelési órák fiziológiai megterhelés szem. pontjából nem hatásosak. Szükséges lenne a tanulók nagyobb fokú megterhelése, főleg az óra fő részében. A koedukált óra esetében különböze szintű megterhelést kell alkalmazni a fiúk és a lányok esetében. Felmérésünk harmadik pontjaként bebizonyosodott, hogy a gyakorlatok pozitívan hatnak a reakcióképességre. Befejezésül csak annyit, hogy a tanító az, aki képes pozitív vagy negatív irányban befolyásolni a tanítási folyamatot. Ennek alapján az élet megköveteli, hogy a tanárképző főiskolák több figyelmet szenteljenek a továbbképző tanfolyamok keretén belül a progresszív módszereknek. Megköveteli ezt az egészséges generáció nevelése és formálása, amelyekért teljes mértékben felelősek vagyunk Ezért e hiányosságokat okvetlenül orvosolnunk kell, éspedig jobb és felelősségteljesebb hozzáállással a testnevelési órák vezetésében. 55
